Legfrissebb cikkek

JUNE Dear Pongrác, I’m in Portugal, I’m in Guimarães, on the fifth-floor terrace of a shabby hotel on the outskirts of the historical town center...

Rendeld meg Gerlóczy Márton: Elvonókúra című új könyvét és átveheted, mielőtt megjelenne a boltokban! "Lajos! Én ott nem fogok inni. Érted?” Egy magyar pincér életének 12288. napján...

(szeged-mórahalom-ásotthalom-szabadka) Aki legutóbb itt volt, ő aranyos volt, én megértem őt, mondta a lány, aki ismerőseivel elvitt minket az erdőbe, ő az emberi oldalát írta...

Hallottam egy hotelről. Éppenséggel egy bevándorló mesélt róla, egy itt élő külföldi, de ez tulajdonképpen lényegtelen. A külvárosi hotel jó ideje veszteségesen üzemelt, mígnem...

Ez a kötet tíz emberi jogi jogsértés történetét mutatja be. Az áldozatokat az Amnesty International lelkiismereti foglyoknak tekinti, rajtuk keresztül próbálja felhívni a figyelmet...

KÖNYVEK

Check-in
Azt mondják, idegenben jövünk rá, kik is vagyunk valójában.
Tovább...

Igazolt hiányzás
Az önéletrajzi ihletésű regény „nehezen kezelhető főhőse azzal...
Tovább...

A csemegepultos naplója
A lókolbászok akarták így. A lejárt májasok. A kolozsvárik...
Tovább...

Létra
Gerlóczy Márton legújabb regénye, a Létra egy házról szól...
Tovább...

Kövess a Facebookon

Zseniális alakítás az Elvonókúra bemutatójáról.

Rendelés itt:

www.gerloczymarton.hu/uj-konyv-elorendelese/
... See MoreSee Less

4 hours ago  ·  

Nézd meg a Facebook-on

Hírek Magyarországról

Szörnyű hírek érkeznek Magyarországról. Thaiföldön katasztrófahelyzet van. Ül az ember a frissen mosott alsógatyáktól illatos teraszon, nézi a tengert, a korláton vonuló hangyakaravánt, és közben sorra érkeznek a halottakról, járhatatlanná vált utakról, megsemmisült hidakról szóló levelek és hírek. Elvétve számolnak be a magyarok magyarországi katasztrófahelyzetről, a szokatlan hidegről, fagyhalálról, jégzajlásról vagy Németh Szilárd agyának járhatatlanná válásáról, nem, Magyarországról egyedül arról érkeznek hírek, hogy Thaiföldön, ahol én tartózkodom, katasztrófahelyzet van. Leesett némi csapadék, az igaz, nem volt áram, hálózat, és az alsógatyák sem száradtak meg olyan könnyen, ahogyan szoktak, sőt, egy alkalommal még fáztam is, zoknit kellett húznom hajnalban, de sokáig, egészen pontosan három napon keresztül nem volt tudomásom arról, hogy katasztrófa sújtotta területté nyilvánított helyen élek. Amikor a Magyarországról érkező hírekből tudomásomra jutott, hogy a régióra három nap alatt annyi csapadék hullott, mint egy átlagos novemberben, felültem a motorra és körülnéztem. Jártam már itt novemberben és tudom, hogy abban a hónapban gyakorlatilag megállás nélkül esik az eső, de ki bízik manapság a magyar hírekben, utána kellett járnom az igazságnak. Lássuk tehát a tényeket. A faluban több vízibivaly is életét vesztette, mert a vízibivalyokat a parasztok a pálmafákhoz kötik ki, ott legelésznek, de amikor a paraszt éppen a házát elöntő víz miatt aggódik, megfeledkezik a vízibivalyról, aki hiába aggódik, tehetetlen, megfullad a szerencsétlen. A pálmafa tövében találnak rá felpuffadva és a tetemet markológéppel szállítják el. Sok markológépet látni, mert a víz elsősorban a földet mossa el, és a markológépeknek rengeteg a dolguk azzal a rengeteg földdel, vagy a föld hiányával. Egyes helyeket meg kell szabadítani a földtől, más helyeken pótolni kell az elmosott földet, a tengerpartokat leszámítva, ahol a természet, akár egy tisztességes kőműves a spaklijával, maga végzi el mindezt, a hegyekről a tengerbe ömlő sarat a dagállyal a partokra kimossa és a vízfolyásoktól keletkezett mély árkokat mesterien tölti fel vele, a partszakasz pedig szebb lesz, mint új korában. Az egyik markológép kis híján a vesztemet okozta terepszemlém során. A falu központjában álltam a bolt előtt, amikor egy teherautó, a platóján szállított markológép magasságát figyelmen kívül hagyva leszakította az út felett keresztül futó elektromos vezetéket, éppen a fejem fölött. Isteni szerencse, hogy a szénné égett testemről készült felvételek nem járták be a magyar sajtót. Biztosan kaptam volna pár levelet olyanoktól, akik nem tudták, hogy szénné égtem, azzal a megjegyzéssel: remélem ti azért jól vagytok. A teherautó vezetője egy kötéllel a kezében felmászott a markológép tetejére és saját kezűleg orvosolta a problémát nagy szakértelemmel: kötött pár csomót a vezetékekre, mintha csak egy függőágyat szerelt volna meg. Az utak többnyire járhatóak, ami pedig a járhatatlan utakat illeti, azokat az emberek nem használják. Egyes turisták, akik a természet törvényeinél többre tartják a saját törvényeiket, elkeseredettek, igazságtalannak tartják, hogy mindez velük történik és kétségbeesnek a gondolattól, hogy otthon maradt barátaik előtt el kell majd rejtsék szánalmas szégyenüket: nem barnultak le eléggé, ennek az egésznek így semmi értelme nem volt. Nem egy őrjöngő embert láttam, akinek lelkét katasztrófa sújtotta területté nyilvánította saját hiúsága, és úgy hisztériázott az özönvíz nedves homályába nézve, mintha tehetne ellene bármit is. Thaiföldről tehát a következő hírekkel tudok szolgálni: esik az eső. Ami viszont a Magyarországról érkező híreket illeti, hát az más, Magyarországon az a helyzet, hogy Thaiföldön járhatatlanak az utak, hidak semmisültek meg, turistákat sodort magával a víz, a földcsuszamlás, Németh Szilárd pedig zavartalanul végzi áldozatos, kitartó munkáját a magyar családok érdekében.

g.m.
vasárnapi hírek
01.14.
... See MoreSee Less

3 days ago  ·  

Nézd meg a Facebook-on

Egy dédestapolcsányi Japánban

Amikor engem Amimi Oshimán, Koniya városában kinevettek, mert öt napot töltöttem Kakeromán, még nem sejtettem, hogy Nahában majd azért nevetnek ki, hogy Amami Oshimán, Koniyában voltam. Négy napot tartózkodtam Okinawa fővárosában és a négy nap alatt nem sikerült olyasvalakivel találkoznom és beszélnem, aki járt volna a kétszáz kilométerre található Amami Oshimán, és mindössze egyvalaki jelezte, hogy hallott az Amami Oshimához tartozó Kakeroma szigetéről, ahol én Osai község 25. lakója voltam öt napon keresztül. Elhagyni Amami Oshimát, és megérkezni Nahába nem pusztán helyváltoztatást, de időutazást is jelentett. Kakeromai szállásadóm is azt mondta, hogy Nazéban, Amami Oshima fővárosában megállt az idő. Kakeromán is megállt az idő, de nem is volt célja telni sohasem, a falvak már csak ilyenek, az idő csak ott képes megállni, ahol elkezdik építeni a jövőt, ám az építkezés később félbemarad, illetve nem folytatódik, és Nazéban, a 90-es években ezt az építkezést szemmel láthatóan befejezték, Nazéban 1992 óta 1992 van, és még egy jó darabig az is marad. Ilyen időutazásban korábban nem volt részem, hiszen bárhol is jártam, ahol úgy éreztem, hogy megállt az idő, oda egy ismert jelenből érkeztem, Naha viszont ugyanolyan ismeretlen volt számomra, és inkább a jövőnek tűnt Budapesthez képest, vagyis, amikor visszatértem Nahába, akkor a kiindulópontba, a jelenbe érkeztem. A visszafelé úton hatan utaztunk a repülőgépen. Megfogadtam, hogy az első fehér embert, akit meglátok, alaposan megfigyelem majd, mert még soha nem fordult velem elő, hogy tíz napon át ne láttam volna fehér embert. Európai embert. Egy padon ült a nyeregvasút megállójában és egy csirkecombot rágcsált. Sápadt, huszonéves fiú volt, a bőre színéről, a hús állagáról és az izomzatáról láttam, hogy amerikai. Bambult maga elé a vizenyős, kék szemével, és kérődzött. Elképzeltem, ahogy belép egy budapesti kocsmába, és azt mondja, az elmúlt tíz napot Kazincbarcikán és annak környékén, öt napot pedig egy faluban, Dédestapolcsányban töltöttem, nem messze Kazincbarcikától, jó ez a Budapest, de nem olyan kedvesek az emberek, mint Dédestapolcsányban vagy Kazincbarcikán, bár ott igencsak kinevettek, amikor elmeséltem, hogy Dédestapolcsányban voltam, furcsa egy hely ez a Barcika, ti így hívjátok, ugye?, mintha megállt volna ott az idő. Az emberek elutaznak mindenféle isten háta mögötti helyekre és aszerint tesznek ezek között a helyek között különbséget, hogy van-e, illetve történik-e ott valami, de hogy mi számít valaminek, arról már megoszlanak a vélemények, Bora Bora is az isten háta mögött van, és oda eljutni csodálatos kiváltságnak számít, pedig Bora Borán aztán az égvilágon semmi sincs, ahhoz képest Kakeromán, Osai községben csak úgy pezseg az élet (a hétköznapi), vagyis az emberek (sokan) azt szeretik, ha eljutnak az isten háta mögé, de ott - a kiváltságot jelentő látványtól (valami) eltekintve - ugyanazt találják, mint ahonnan elindultak, kávéfőző gépet, konditermet, francia borokat, plazmatévét, papucsot, fogkefét. Az első és utolsó három évüket azzal töltik ugyan, hogy maguk alá csinálnak, de elborzadnak a gondolattól, ha nem áll rendelkezésükre angol vécé, meleg víz, étterem, bár, tévé, rádió, autó, nyeregvasút. Kinevettek tehát engem Koniyában, mert egy 24 főt számláló faluban jártam az isten háta mögött, ahol véleményük szerint nem történik semmi, kinevettek Okinawán, mert Koniyában jártam, de csodálattal adóztak annak a ténynek, hogy Európából, vagyis - ahogy ők hiszik és gondolják - Párizsból és Londonból és Rómából jöttem, ahogy az amerikai fiúról gondolnák Dédestapolcsányban, hogy New York-ból, Los Angelesből vagy Dallasból érkezett, pusztán azért, mert amerikai állampolgár. Egy este Koniyában együtt üldögéltem egy étkezde pultjánál három vendéggel, akik ekkor beszéltek életükben először európai emberrel, és miután sajnálatomat fejeztem ki, hogy a sors éppen ez én személyemet jelölte ki erre a különleges célra, csodálkozó tekintetükben gyönyörködve végignéztem rajtuk és jó hangosan kinevettem őket, aztán hazafelé magamat is, az egyetlen európai embert a szigeten, és másnap már úgy jártam az utcákat, úgy beszélgettem mindenkivel, hogy igyekeztem nem szégyent hozni a hazámra: Párizsra, Londonra, Rómára és Dédestapolcsányra.

g.m.
vasárnapi hírek
12.31.
... See MoreSee Less

2 weeks ago  ·  

Nézd meg a Facebook-on

Gerlóczy Márton megváltoztatta a borítóképét. ... See MoreSee Less

2 weeks ago  ·  

Nézd meg a Facebook-on