| 1. oldal | Gerlóczy Márton | 2010.03.17 12:48:58 ERDÉLYI HELIKON -Bakk Ágnes A női hús természetrajza – egy csemegéző szemszögéből XXI. ÉVFOLYAM 2010. 5. (547.) SZÁM — MÁRCIUS 10. Nyomtat Egy régivágású irodalomtörténész azonnal kikiáltaná, hogy bizony Gerlóczy Márton magát írta meg A csemegepultos naplója című regényében. A pozitivista irodalomtudomány művelője (és, ha nem csalódom, elég sok olvasó is) örömtelien von le következtetéseket abból, hogy ki is lehet a könyv elbeszélője által Röfinek nevezett egyéjszakás kaland vagy a tűzoltós barátnő vajon pontosan az író melyik korszakában bukkant is fel? Gerlóczy Márton már nem „friss hús” az új könyvpiacon. Negyedik regénye, A csemegepultos naplója egy nem túl megértő, több szempontból is a karnális élvezetek iránt érdeklődő elbeszélő, Márczy Lajos „tollából” származik, azaz ő a könyv főszereplője, naplóvezetője, egyes szám első személyben mesélője. Mint megalkotója, ő is könyveket ír, írogat, de egy kis életszag hiányában elszegődik csemegepultosnak. Már a húsbolt elnevezése is ínycsiklandó, sok szép, szagló, illatozó húsfajta között tölthet el egész napokat, ízlelgetve azokat és azok vásárlóit. Esténként pedig különböző lányokkal teheti ugyanezt a „babaarcú”, szemüveges húspultos: innen-onnan előhalász, felszed, megfűz egy nőt, aztán a változatosság jelszavával hamar le is rázza. A csemegepultban nemcsak az ihlet megtalálását, hanem a változást is kereste. A barátnője nemrég otthagyta. Hiánnyal kezdődött regénybeli élete, amely aztán eszeveszett ütemet kezdett diktálni neki. Lali a sznobokat utáló titkos sznob figura, aki napi barátságot ápol a különböző alkoholnemekkel, kocsmákkal, prostikkal, és mintha csak következő könyvéhez gyűjtené az anyagot, mindenféle szende vagy dögös, vidéki egér vagy menő nőt összeszed és igyekszik elkerülni a hosszabb távú felelősségvállalást. Nincsenek rossz családi emlékei, sőt mintha egy nagyon stabil háttér védené őt, olyan, amelyről beszélni sem kell, csak érezni. A lóhúsos pult mögül vagy a kocsmapult mellől ingyen leshet másokat, büntetlenül, akár egy színházban. Nem várja meg az előadás végét, ítélkezik, és sokszor ő adja meg a végszót: a korrekt nyugdíjasok vagy a proletár osztály becsületes képviselői számíthatnak a jóérzésére, míg mások rendszerint leszerepelnek. Mindenkit kioszt. Magát is. Pszichológiai közhellyel élve sérülékeny, és ezt rejti az álarca mögé. Az nem kétséges, hogy ő „jó parti”, ósdian szólva. Az önbizalmából, árnyalt öniróniájából és az össze nem számolható női seregletből ez feltétlenül következik. Rövid, pattogó és harsogó mondatokban fogalmaz, sommás elképzelései vannak és hamar véleményt alkot mindenkiről. Karcolva kritizál. A kamaszkor és a felnőttkor között egyensúlyozva megmondja a „tutit”, ami persze csak neki az, és ezt is tudja, de most már mi is tudjuk. Az általa megtalált lányok is egy-egy magányos felhőben lebegnek, és az elvileg elmeháborodott vagy menthetetlen alkoholista szomszédai is. Kedvence Köntös, az idős hölgy, aki csendesen megbolondult, üldözési mániában is szenved, de nem háborgatja senki intim szféráját. Az ő halála meghozza a felszusszanásnyi csendet és egy szép, normális lány jelenlétét is. Utóbbi várható volt. Persze Márczy Lajosnak ferdítései is vannak, igaz, más téren: hol felháborodottan arról beszél, hogy ő nem tartja kis átmeneti kéglijében a családi fotókat, hol pedig, hogy a következő hódítását bekebelezhesse, családi fotókkal rakja ki otthonát. Szóval, Lalikám, hol az igazság? Gerlóczy regényének nincs A-tól B pontig eljutó cselekménye. A fejlődés csak a körülmények kérdése. Nők, húsok, italok, nők, húsok, italok. Néha egy kis vasárnapi pihenő. Egyikben sincs kivetnivaló. De még hullarészegen is mintha a tudatosság reménye csillogna a szemében. A regény végén felbukkan a normális és szép lány, de hát semmi sem életbiztosítás, csak egy reményszikra. A könyve letehetetlen, az olvasó, mint bármelyik könyvbeli bolond, nekifog társalogni Lalival, együtt kacag vele gúnyosan, például azon, hogy elvállalta egy teljesen ismeretlen nő görényének a „bébiszittelését”, ráadásul két hétre, vagy hogy idegen nőnek ad kölcsönt a patikában. A piaci és a lakótársi szereplőkön kívül a többi mellékszereplő is benépesíti a pestiek által jól ismert várost: aki sokat jár a „négyeshatossal”, az tudja, hogy folyamatosan jár, a 47-es villamos sofőrjére viszont mindig várni kell a Deákon. A romkocsma is elég egyértelmű, és hogy oda milyen vidéki kis egérkék járnak, az már más kérdés. A csarnok leírása pedig mindenkit a Vámházkörútra csábít. Együtt is megkereshetnénk azt a csemegepultot, és Jolikára is rákacsinthatnánk. Pikáns, bár nem újkeletű: a húspult és a nők váltogatásának állandósága és a köztük levő, finoman megrajzolt hasonlóság. A nőket is ugyanúgy lehet próbálgatni, mint a felvágottakat, lehet belőlük csemegézni, ki kell próbálni minél több fajtát, nem biztos, hogy az állandóság egészséges. A nők húsának leírása is gyakorta átcsap pultosszlengbe. De nincs szó leánykereskedelmről, csak a sima életről. Gerlóczy regényének nyersanyagát saját kezűleg vágta össze saját csemegepultosi gyakorlatának emlékeiből. Megmaradt az élet- és a hússzag. Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója. Ulpius-Ház, Budapest, 2009.   Gerlóczy Márton | 2009.08.03 15:26:46 Pestiest -interjú A páratlan felmenőkkel – dédapja Áprily Lajos, nagybátyja Jékely Zoltán volt – rendelkező Gerlóczy Márton huszonegy évesen, első regényével, az Igazolt hiányzással vált generációja egyik kedvenc szerzőjévé. A most huszonnyolc éves író legújabb regényében (A csemegepultos naplója) az élő és élettelen húsok piacain szerzett élményeit írta meg – szatirikusan és kegyetlenül őszintén. - Hat évvel ezelőtt jelent meg az Igazolt hiányzás, most a negyedik regényednél tartasz. Másképp írsz most, mint korábban? Változott az íráshoz való hozzáállásod? - Gerlóczy Márton: Természetesen. Az első regény, ahogy mondani szokták, csak úgy kiömlött belőlem, amint megszabadultam a tinédzserkoromtól. Lassan megszabadulok a húszas éveimtől is, változom, változik a hozzáállásom is, az írásaim is, mindennapi rutin lett az írás. - A csemegepultos naplójában egy csarnokban szerzett élményeidet írtad meg, a legtöbbször véletlenszerűen adódó csajozásokkal ötvözve azt. Miért pont a csemegepultot választottad és nem, mondjuk, a zöldségest? Meddig dolgoztál így és mikor kezdtél a regény megírásába? - GM: A férfiember inkább a húshoz húz, amíg a nő elmegy a zöldségért, ő a hentesnél társalog. Ez szerintem nem szorul magyarázatra. Egy ismerősöm vitt el egy csemegepultba kóstolgatni, és ennek a boltnak a tulajdonosa engedte, hogy négy hónapig ott téblábolhassak és gyűjthessem az anyagot, amit aztán tavaly ősszel írtam meg. - Lajos egyfajta cinikus gentleman, keserű, olykor kíméletlen, lovagias, és ha épp az kell, romantikus. Ezek a tulajdonságok mennyire igazak rád és mennyire a képzelet művei? Mi az, ami egy olyan életnek, amit Lajos él, értelmet tud adni? - GM: Az értelme az, hogy megírja. Ez egy szerepjáték volt, egy időszak. Eldöntöttem, hogy csemegepultos leszek, aminthogy azt is, hogy bárki, aki szembejön, azzal… Ez egy mesterséges valóság, annyi csupán az értelme, amennyit az élet ad. Nők és húsok illatait, ízeit. Amióta véget ért a csemegepultozás, visszatértem önmagamhoz és már természetesen azt a nőt keresem, aki – azt mondják –, valóban értelmet ad. - A társadalom egyetlen rétegét, osztályát és csoportját sem kíméled. Bár én nem találtam kivételt a regényedben, van olyan, akit szándékosan nem veséztél ki, akik szerinted úgy jók, ahogy vannak? - GM: Ez egy cinikus mű, egy szatíra. Nincs helye benne annak, amit hiányolsz, ugyanakkor sokan nem értik meg, hogy ezeket az őrülteket én valójában imádom, ők ennek a könyvnek a hősei. Ami a társadalmat illeti, azért mentem a piacra, mert tudtam, hogy ennek a társadalomnak minden egyes rétege megfordul majd ott. Így szerepeltek. - A regény január elsején ér véget, elég hirtelen és kurtán, de a remény halvány sugarával a Lajoshoz hasonló Hanna személyében. Már ennyire szabadulni akartál Lajostól, a hidegtől és a nyomasztó, monoton életétől vagy csömöröd lett a sok kiábrándító lánytól? - GM: Úgy ér véget, hogy a nő marad. Egy darabig majd marad. Nem szeretem az illúziókat, nem hiszek abban, hogy egyetlen nővel leélheti az ember az életét. Egy darabig marad és egy darabig talán jó lesz. Vagy más. Ennyi. Mindenesetre annak a kalandos időszaknak, amit egészséges férfiak a húszas éveikben szoktak élni, egyszer úgyis vége szakad. - Ha jól tudom, akárcsak Lajos a regényben, te is sokat költözködtél az elmúlt években, most éppen Visegrádra. Ez a folyamatos változás, mozgásban levés nem visel meg? Nem vágysz állandóságra? - GM: Már vágynék, de ez most egyelőre nem fog menni. Hat év alatt a nyolcadik helyen lakom, megszoktam a vándorlást. A mozgásban levés segíti a munkát, újratölt. Az íróasztal állandó, csak a környezet változik, bár most az íróasztal is változott, dédapám, Áprily Lajos asztalán dolgozom. - A regény beharangozásaként egy videosorozatot készített Nagy Gergő és Merényi Dávid, melyben Nagy Ervin olvas fel részleteket a könyvből, és Péterfy Bori unokatestvéred is üvölt majd egyet a következő részben. Honnan jött a videók ötlete, és hogyan került a képbe Bori és Nagy Ervin? - GM: Azt szerettem volna, ha az Ervin felolvas és csinálunk hozzá valamilyen képanyagot. Ekkor jöttek képbe a Dávidék. Ez egy családi csomag, itt mindenki valakinek a valakije. - Szándékosan távol tartod magad az irodalmi élettől, és ehhez már társakat is találtál. Kik azok az írók, akikkel együtt nézed, ahogy „a többiek díjakat és ösztöndíjakat osztogatnak egymásnak”? - GM: Nem szidok és nem dicsérek senkit nyilvánosan. Egy ideje már a kritikákat is csak alkotó emberek részéről veszem igazán komolyan. Ami a díjakat illeti, no nem mintha úgy gondolnám, hogy én megérdemelném őket, igazán nem, de azt mindenki tudja, hogy ugyanúgy működik, ahogyan minden más területen az osztogatások ebben az országban. Ha hídépítő lennék, lehet, hogy közelebb mennék a tűzhöz, de az irodalmi élet tüze nem ér meg annyit, hogy halálra unjam magam. Az unatkozás szerintem magányos tevékenység. Nina   Gerlóczy Márton | 2009.08.03 15:22:42 Metropol- Csemegepulton innen és túl Krezinger Szonja 2009-07-27 14:18 Az író egyszer csak úgy dönt, inkább csemegepultos lesz. Elege van, terápiás céllal tehát szalonnát és párizsit árul egyben és szeletre, közben kedvenc kocsmákat, megfelelő albérletet és megfelelő nőket keres, akikkel agglegénynapjait ideig vagy néhány óráig még izgalmasabbá teheti. Csemegepulton innen és túl Aki szerint A csemegepultos naplója című regény témája nem életszerű, beszélgessen el a szerzővel, a huszonhét éves létére negyedik kötetét kiadó Gerlóczy Mártonnal, mert nála ez nem csak fikció, hanem egészen pontosan így meg is történt. Márczy Lajos-Marci egy hatalmas csarnok apró kis csemegepultosa lesz, az a szokásos hülye, akinek még azt is el kellene magyarázni, hogy a felvágottat héja nélkül szeleteljük. Olyan fazon, aki képes olyan lakást kivenni, amelyet előtte örömlány birtokolt, hogy aztán felhangozhasson a regény egyik tételmondata („Lucskos pinaszag! Kurvajóóó!”).. Megkapják tőle a magukét az újságírók (megjegyzés a cikk szerzőjének: soha nem kérdezünk olyat egy írótól, hogy volt-e már, hogy utólag kijavította a szövegét. Gerlóczy Mártontól pedig főként nem…), a műkörömről, lábgyantáról és esetleges tetovált szemöldökről listát író falusi lányok, a szűzkurvák és a tipikus bölcsészarcok is. Asszonyok, lányok, pasik, urak, férjek, mindenki megfordul a csemegepult előtt, és van, aki még mögötte is, így lehet, hogy szubjektív, de tűéles képet kapunk arról, hogyan látja egy kissé megfásult huszonéves azt a nagy piacot, amit inkább életnek, semmint Budapestnek neveznék. Irónia, kegyetlen humor és részben ismerős, részben pedig nagyon is elképzelhető helyzetek – az író szerint nőügyeinek legviccesebb gyöngyszemei – görögnek egymás után. Szinte egyetlen hatalmas monológban, amely magával ragadja az olvasót, hogy szinte úgy érezi, egyetlen hatalmas rohamban vesszük be Lalival a vásárcsarnokot, a kocsmákat, a kurvákat, az albérleteket, a mindenféle csajokat, az utcákat, a vevők szívét, miközben csak úgy süt a hideg a csemegepultból.   Gerlóczy Márton | 2009.08.03 15:19:32 Pestiest -OIL 2009.07.27 Gerlóczy Márton kedvenc könyve - Mik a kedvenc könyveid, és miért? - A Hrabal-összes, A Portnoy-kór, a Bukowski-összes, a Patkánykirály, a Stasiuk- (majdnem) összes. Csáth, Krúdy, Kosztolányi és a többi, meg a többi. Mindegyiket másért. Vagy a világért, amivel azonosulni tudok, vagy a nyelvéért, ami gyönyörködtet, vagy azért, amiért írnak és amiért én is írok. Kapcsolódó cikkek - Van kedvenc szereplőd, olyan, akivel azonosulni tudsz? - Batman és Robin, Bridget Jones, Wladislaw Spielmann, Mao és Micimackó. Bárkivel azonosulok, ha végigolvasom a könyvet, mert érdekel vagy élvezem, vagy mindkettő. - Melyik regény volt számodra a legnagyobb csalódás? - Arról szeretek beszélni, amit szeretek. Rettenetesen taszít ez a manapság divatba jött, leginkább az internetre jellemző újságírói attitűd, amely azt keresi, attól boldog, ha fröcsöghet, ez hozza össze őket. - Mit olvasol most, és tetszik-e? - A Mátyás király Gömörben című novelláskötetet. Cserna-Szabó és Dragomán novellái tetszettek. - Ki volt az az író, akinek felajánlottad a vidéki házatokat (aki A csemegepultos naplójában szerepel)? - Andrzej Stasiuknak. Az Útban Babadagba az egyik kedvenc könyvem, annak kapcsán ajánlottam fel neki.   Gerlóczy Márton | 2009.07.20 13:46:10 ELLE -2009. JÚLIUS Gerlóczy Márton Most múlik pontosan - Fazekas Zsuzsa A minden karcossága ellenére romantikus író negyedik regénye miatt még a csemegepult mögé is beállt. Négy éve találkoztunk, hogy állsz a hamvas fiatal szerzői attitűddel meg az életformaváltással? Elmúlt vagy most fordul szépen át, végül is mindjárt harminc leszek. Ez a dolog, a fiatal szerző rám tukmált attitűdje csak addig tart, amíg nem jön egy még fiatalabb. Az életformám azóta is változóban van. Nemrég kiköltöztem az Áprily-házba, összevissza lakom. Ez néha kellemetlen. Nagyon vágyom már egy stabil otthonra, stabil svájci nyugdíjjal és stabil vécédeszkával, de ez még várat magára. Csak mostanában kezdtem el lapokba írni, ezt eddig nem tettem. Miért? Tudatos volt. Azért vártam ezzel, mert kicsit féltem magamtól, a határidőktől és a nyomástól, ami érdekes módon a könyvek megírásakor nem jelentkezik. Ott nincs határidő, nincs kötött kéz. Amellett, hogy persze élni kell valamiből, az újságok egyfajta olvasóbázis kialakulását is segítik. Mióta figyelsz ilyenekre, például, hogy kiknek írsz? A könyvek írásakor soha, egy cikket pedig értelemszerűen az adott újság elvárásainak megfelelően ír az ember. Arra viszont már figyelnem kell, hogy kikhez juttatjuk el. Én és a kis maffiám dolgozunk azon, hogy minél több emberhez jusson el a könyv híre, mert lehet akármilyen jó egy regény, ha az emberek nem tudnak a megjelenéséről, hozzájutni sem tudnak. A kis maffia szakmai kapcsolatokat is jelent? Az irodalmi életben nem veszek részt, de megtaláltam azokat, akik szintén nem vesznek részt benne. Messziről nézzük, ahogy a többiek díjakat és ösztöndíjakat adogatnak egymásnak, jól mulatunk. A csemegepultos élő és élettelen húsok történeteiben merül el, aztán megosztja tapasztalatait. Ez is ki van találva, még a pult mögé is beálltál. Amikor befejeztem az előző könyvet, nagyon elegem volt a bezártságból, abból, hogy a monitorral meg a fallal és ugyanazokkal az emberekkel beszélgetek minden délután. Épp aznap a piacra mentem egy ismerőssel, és bevittek a pultok mögé. Álltam ott néhány percet, és azonnal láttam, hogy ez egy olyan mesterséges valóság létrehozásának színtere lehet, amivel kezdhetek valamit. A történet másik szálának a nőket választottam, a kalandozást. Márczy Lajos az egyedülálló csemegepultos húsoktól megbabonázva él, nappal a piacon, éjszaka a városban – nők után kutatva. Amikor kitaláltam ezt, hirtelen tényleg nagyon sok nő lett. Aha, de azért tudjuk, hogy a dolgok nagy része fejben dől el – pláne az irodalomban. Ki lehetne találni mindent az asztalnál is, de alapos szerző vagyok, és komolyan vettem a gyűjtőmunkát, úgyhogy mindenféle extrém helyzetekre hajtottam. Amikor viszont befejezek valamit, sem a téma, sem a könyv nem érdekel tovább. Jelen esetben ez azért is probléma, mert most éppen a nők nem érdekelnek. Lehet, hogy minden karcosság ellenére te egy romantikus szerző vagy? Ez szinte biztos, de egyes szövegek kidobják magukból ezt a romantikát – sokszor húzok ilyesmiket. Régebben nehezebben, mostanában már egy mozdulattal. A budapesti élet, amelyről a csemegepultos a naplóját írja – amelyről azt mondja, hogy a könyvben szereplő nők és húskészítmények a valóságban jóval romlottabbak –, nem egy romantikus élet. Talán éppen ezért olyan karcos, cinikus és kritikus.   Gerlóczy Márton | 2009.07.10 09:03:31 Metro - 2009-07-06 Gerlóczy Márton új regényéről és az ahhoz készített videosorozatról beszél a Metropol olvasóinak. A nem mindennapi műben egy rövid, de velős üvöltés erejéig Péterfy Bori is feltűnik. Új könyve, A csemegepultos naplója kapcsán Merényi Dávid és Nagy Gergő kisvideók sorozatát készítette el, melyek a YouTube-on is megtekinthetők. Kinek az ötlete volt ez? – Az ötlet, hogy egy ilyen ötrészes sorozat készüljön, az enyém, én kértem fel a Dávidékat és én választottam ki a szövegrészleteket, de ezután – nagyon helyesen -, rájuk bíztam, hogy mit hoznak ki a dologból. Promóciós videóknak tartja ezeket, vagy többet is lát bennük? – Én jóval többet látok bennük, szinte nagyobb örömet szereztek ezek a klipek, mint maga a könyv, a megjelenés. Ha a promóció hatásos, annak örülünk, persze, de ez esetben fontosabb, hogy valami igazán különlegeset, helyenként szerintem zseniálisat alkottak a Gergőék. Be is válogatták már a videókat egy fesztiválra. Volt beleszólása a videók készítésébe? – Egy-két ötletet adtam, a most készülő negyedik részhez például, ahol egyetlen üvöltés erejéig Péterfy Bori unokatestvérem is „feltűnik” majd. Nagy Ervint hallhatjuk a videókban: az ő közreműködése minek köszönhető? – Vele kezdődött az egész. Felolvasott a könyvbemutatón, amire még a tél folyamán mondott igent. Ezt gondoltam tovább, amikor a videók ötlete felmerült bennem., arra gondoltam, hogy olvasson fel és készüljön alá valamilyen képanyag is. Ervin egyébként sógor, ezidáig a legjobb sógorom. A regényt egy város vagy egy generáció "kortünetének" tartja inkább? – Óvatosan bánok én az ilyen szavakkal. Író nem igazán tarthatja a saját könyvét kortünetnek. Azt az olvasó, azaz a kor dönti el. Ráadásul ez a könyv nem az én generációmról szól. A csarnokban megforduló embereken át három-négy generáció képviselői is felvonulnak és a lelkesebb olvasói visszajelzések is többnyire negyven-ötven felettiektől érkeznek. A nőkről szóló részek már inkább tükröznek valamit a generációmról, de ez viszont nem igazságos tükrözés, hiszen többnyire a mókás, szatirikus nőügyeimet írtam csak meg. A nyelvhasználat nagyon élő: vannak olyan elemek akár történetben, akár párbeszédekben, amelyeket az életből helyezett át ide egy az egyben? – Amikor a csarnokban dolgoztam, a zsebem tele volt a jegyzettömböm gyűrött papírjaival. Voltak olyan párbeszédek, amiket azonnal le kellett írnom, mert képtelen lettem volna megjegyezni őket. Este első dolgom volt, hogy ezeket átírjam a gépbe, és a lapok csak gyűltek és gyűltek. Miért éppen csemegepultos? – Mert él. Mert füstös. Mert csorog tőle a nyál. – így hangzik a válasz a könyvben, amikor valaki ezt a kérdést teszi fel. Érdekes módon azt nem kérdezik meg, hogy miért éppen nőkkel. De a viccet félretéve, imádom a piacokat, imádtam mindig is és szerencsém volt azzal, hogy szinte kötetlen munkaidőben állhattam be dolgozni pár hónapra. Az eredmény szerintem olyan lett, amilyennek terveztem, amilyennek megálmodtam, amikor először léptem be a pult mögé. Nagyon szórakoztató. Krezinger Szonja   Gerlóczy Márton | 2009.07.10 08:59:31 PestiEst- 2009.07.06 Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója Lókolbász és nuniszagú leírás a napjaink Pestjén élő és élni próbáló gyöngéd barbárokról. A sztori Márczy Lajos, a hivatásos író csemegepultosnak áll, hogy újra embernek érezhesse magát. A saját magának felírt recept: napközben munka, este ivászat, éjszaka kufircolás. Vajon beválik a gyógyír? Vagy tulajdonképpen nem sokban különbözik az író és a hentes élete? Mindenki áru a húspiacon? Májas, kolbász, hurka, szalonna? Álruhába bújt gömböc? Márczy Lajos naplóban rögzített megfigyelései közelebb vihetnek a megoldáshoz. Ami persze nincs. Neked való, ha... szereted az ironikus és önironikus hétköznapi lázadozókat, akik jól odamondogatnak a menedzsereknek, a bölcsészeknek, a nyugdíjasoknak, a turistáknak meg saját maguknak, de azért közben jól tudják, hogy nem csak fekete meg fehér van. Hagyd ki, ha... kikészülsz attól, ha az élőbeszédet leírva látod. Ki az a Gerlóczy Márton? Ifjú kortárs író, akinek (jéé!), rendszeresen frissített honlapja is van: www.gerloczymarton.hu   Gerlóczy Márton | 2009.07.06 09:22:13 http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója 2009. július 6. Gerlóczy Márton, az immáron negyedik kötetét megjelentető fiatal, ámde annál ígéretesebb szerző új regényében a leghétköznapibb, mégis az egyik, talán mindenki számára legérdekesebb világba merül alá: egy csemegepultos bőrébe bújva szimatol körbe Budapest utcáin, ahol néha a füstölt hús, néha pedig a női parfüm illatát követve építgeti szerteágazó „kapcsolatrendszerét”, amely minél szélesebb, annál kiábrándítóbb. Sokszínű és érdekes tablót tár elénk a fiatal szerző, és ha jobban megfigyeljük a mű egyre ismétlődő motívumait (a napi rutint, amely szinte mindennap ugyanaz: csemegepult, kocsma, nők), egy egyre jobban kiélesedő képet kapunk a minket körülvevő valóságról. Gerlóczy első olvasásra szinte csak negatívnak tűnő szereplőt vonultat fel: őrültek, alkoholisták, sokféle barát, és a nőtípusok igen széles skálája. A csemegepult mögül kilesve, amely a könyvben nem fikció, hisz a szerző valóban megtapasztalta ezt az életformát is, elénk tárul az a világ, amelynek mi is részesei vagyunk, azonban sokszor képtelenek vagyunk belátni, mennyire abszurd, kacagtató vagy éppen lehangoló ez a lét: az első benyomás után alkotott képre rácáfolva egy idő után kiderül, hogy a regény szereplői egytől-egyig pozitívak. Hiszen ezek az izgalmas őrültek mind mi vagyunk, a könyv eseményeit pedig nem más, nem csupán a szerzői gondolat, hanem mi is irányítjuk, puszta létezésünkkel és érdektelennek tűnő életeinkkel. A kritikusi szemüveg, amely mögül a szerző a nappali életébe be- és kilépő „átutazókat”, a vásárlókat vizslatja, általában este sem kerül le. A vásárcsarnokban, a kocsmákban és más különböző módokon megismert nők ugyanis rendszerint egy, a női olvasók szemében különösen kegyetlennek tűnő tükörbe nézhetnek, ha a csemegepultossá lett íróval, a Márczy Lajos álnév mögé rejtett Gerlóczy Mártonnal találkoznak az ágyban és azon kívül. Olvasás közben talán nem csak én éreztem néha kellemetlenül magam a kalandok rendkívül negatív írói leképezése miatt. Néha ugyanis kiábrándító volt az a kíméletlen kritika, amelyet a szerző megfogalmazott egy-egy nővel, vagy akár több nővel kapcsolatban. Ezt a tendenciát azonban mégsem tudtam bírálóan figyelni az egyre képtelenebb történetek során: a különleges humorral és fanyar ürességgel fűszerezett stílus ugyanis segített feloldani a kétkedést, és néha még azt is segített elfeledtetni, hogy tulajdonképpen ahogyan akárki más, én is lehetek, lehetnék reszkető nő egy ilyen kegyetlen tükör előtt. Azonban korántsem ez az, ami a könyvvel kapcsolatban a legérdekesebbként eszembe jutott. Néhol csupán furcsán éreztem magam, néhol azonban elképzelhetetlennek tartottam, hogy egy ennyire depresszív hangulatú, szinte kizárólag valóságos, és leginkább sorstalan, elesett magyar szereplőket felvonultató könyv hogyan lehet ennyire oldott, humoros és szinte letehetetlen. A kulcs talán a szerzői attitűdben rejlik, ez azonban azt hiszem megfejthetetlen. A könyv lezárása azonban, az olvasás során szerzett korábbi jó tapasztalataimmal ellentétben csalódást okozott. A tükör mintha csak egyszerű szemlélődővé, vagy sokkal inkább elbeszélővé vált volna, aki bár hűen a regény szerkesztéséhez, csak a valóságról ír, mégis eltolja kissé a szentimentalizmus irányába a naplóbejegyzésekből összefűzött könyv hangulatát. Lehet, hogy erre nem lett volna szükség, azonban előfordulhat, hogy mégis pontosan erre volt. A konklúzió ugyanis szükséges a regény végén, hiszen ha Gerlóczy eddig is magabiztosan állította, hogy ami itt van, bizony nem több, mint pocsék, mondanivalóját miért ne fokozhatná még? Kovács Janka   Gerlóczy Márton | 2009.07.06 09:20:42 http://ekultura.hu/olvasnivalo/egyeb Interjú: Gerlóczy Márton íróval, 2009. június 26. 2009. július 6. ekultura.hu A tavalyi interjúnkat azzal fejezted be, hogy az új könyved az írásról, a csemegepultról és a nőkről szól majd. A nőket ebben a regényben a füstölt húshoz hasonlítod. Nem valami jó képet festesz róluk. Mi ennek az oka? Gerlóczy Márton Azért itt nem a nőkről van szó, hanem egyes nőkről. Egyrészt van ennek egy olyan oldala, hogy az olyan nőket, akiket azért kedvelek, nem szokásom megírni. A másik pedig, hogy ez egy szatirikus hangvételű mű, ami elsősorban erre épít, hogy ilyen extrémebb helyzetekbe kerülök. De nincs rossz véleményem a nőkről. ekultura.hu Azért ez eléggé rossz reakciókat válthat ki, ha mondjuk egy feminista társaság elolvassa a könyvet, nem? Gerlóczy Márton Nem hiszem, mert egyébként olvasta már feminista, és semmi baja nem volt vele. Itt emberekről van szó. És azért nem minden nőről írok rosszat. Ugyanúgy, ahogy valaki mondta, hogy nincs egy pozitív szereplő a könyvben, nekem viszont ezek az őrültek a pozitív szereplők. Én imádom az őrülteket. ekultura.hu És mennyire tükrözi szerinted ez a férfiakat? Hogy így nézik, így tudják csak nézni a nőket? Gerlóczy Márton Azt nem tudom. Ez engem tükröz. Illetve ez sem igaz teljesen, mert ez egy mesterséges valóság, hiszen ugye nem vagyok csemegepultos, tehát azért itt létrejött a tudathasadás, és tulajdonképpen azért is vannak benne ilyen nők... ezeknek a húsoknak a minősége ez. A férfiak véleménye nem tudom, milyen a nőkről. Írtam én már tavaly szépen nőkről. Az más. Ugye van egy ilyen időszak ez ember életében – ez van –, amikor huszonévesen, ilyen kapcsolatok után beleszalad mindenbe. Most én itt szándékosan is beleszaladtam mindenbe; olyan helyzetekbe is, amikbe normális körülmények között nem szaladtam volna bele. Azért, hogy minél színesebb legyen a mű. ekultura.hu Ezt úgy érted, hogy első kézből szerzett élményekről írsz benne? Gerlóczy Márton Ehm, van, amit továbbgondoltam, és van nagyon sok olyan is, ami meg se történt. ekultura.hu Említetted azt is, hogy nem vagy csemegepultos, de valós élményen alapul az egész. Gerlóczy Márton Ezt mondtam neked tavaly is, hogy négy hónapig dolgoztam ott. Tehát, amik a csemegepultról szólnak, azok meg is történtek mind. Ott azért már színesíteni nem kellett. Nem volt szükség, sőt, inkább vissza kellett venni belőle. Ugye mindent nem lehet leírni. Nagyon élveztem. Egyébként a végére már egészen jó csemegepultos lettem, úgyhogy mondhatom azt, hogy csemegepultos vagyok. ekultura.hu Nekem azért mindenképpen úgy tűnt volna, hogy ez valamiféle alászállás valamiféle ki tudja, milyen világba. Te nem érezted így, amikor ezt csináltad, vagy amikor megpróbáltad feldolgozni az élményeket? Gerlóczy Márton Mindig is imádtam a piacot. Nincs annál ingerdúsabb környezet egy írónak, mint az a rengeteg ember, az a zsongás ott. És én a húst is imádom. Arra mindig vágytam, hogy egy ilyen saját pultom legyen. ekultura.hu Nem is egészen így értem, hanem hogy írsz arról a féltükör falról, ami elválaszt egy csemegepultost a vevőktől. Nem volt rossz ezt megélni? Gerlóczy Márton Azt volt rossz megélni, hogy amikor elképzeltem, hogy ha esetleg ezt kéne csináljam – és azért ez benne van a könyvben, ugye a munkatársam, akivel ott dolgozom –, az azért egy borzasztó élet. Tizenkét órában, hétfőtől szombatig. ekultura.hu De ugyanezt te kivetíted az egész társadalomra, végül is a társadalom összes rétegét és csoportját kritizálod. Persze ez egy szatíra… Gerlóczy Márton Azokra, akik megfordulnak ott. De hát majdnem mindenki megfordul. ekultura.hu De valóban ennyire rossz a képed a társadalomról? Gerlóczy Márton Igen. Sőt, ennél rosszabb. ekultura.hu Ezt kifejtenéd? Gerlóczy Márton Jelen körülmények között, 2009 júniusában ez egy ritka szar ország, és ennél még sokkal szarabb is lesz. Éppen afelé tartunk. Vannak, akik szeretik azt mondani, hogy jaj, Budapesten milyen gyönyörű az élet. Most harmincmilliárdért felújítják a Margithidat – nagyon jó. Akik fölújítják, azoknak biztos még jobb. Sem a város, sem az ország nem működik. Illetve vannak helyek az országban, amelyek működőképesebbek, mint a főváros, de egész Európában most mi állunk a legszarabbul. Ez tény. Minden szempontból. ekultura.hu Úgy érzed, hogy azok miatt, akik itt élnek, vagy mitől van ez? Gerlóczy Márton Sok mindentől van. Hogy akik itt élnek, hogyan reagálják ezt le. Mennyire nem képesek tanulni, illetve, hogy mennyire nem vagyunk képesek megtanítani őket arra, hogy képesek legyenek tanulni ezekből, hogy ne történjen meg mindig ugyanaz. De mindig meg fog történni ugyanaz. Ez szomorú. ekultura.hu És hogy látod mindebben az úgynevezett értelmiség szerepét? Ahogy őket bemutatod, az eléggé negatív. Gerlóczy Márton Az értelmiség szerepe… hát ők sem állnak a helyzet magaslatán, bár én nem vagyok tagja ennek a kánonnak. Én magányos típus vagyok, ugye. Az az értelmiség, ami tán ezer fő itt, és tán tízezer fő, aki őket olvassa, nem tud változtatni azon, hogyha száznegyvenezer Józsi elindul kaszával, hogy őket fölszúrják a kasza hegyére. Akkor nem tud odaállni. Itt ezt már elrontották, itt most már késő. Ezt le kell nullázni, úgy tűnik nekem. Tarlóégetés. ekultura.hu És szerinted a fiatalok, akik a jövő értelmisége, készek lesznek arra, hogy egy tarlóégetés után újrakezdjék? Gerlóczy Márton Mindig képesek rá, persze, hogy újrakezdjék. ekultura.hu Akkor ez a könyv miért nem ezt a véleményt tükrözi? Gerlóczy Márton Azért ez a könyv annyira nem bonyolult. Itt emberekről van szó, akik jönnek egy piacon, és az én észrevételeim vannak benne. Persze azok is benne vannak, akiket az élettapasztalataimból ismerek. Benne lesz a pult belső köre, akikkel találkoztam már a civil életemben. És aztán próbáltam közelíteni a pult felől, hogy ott hogyan viselkedik. Ki lehet használni az egészet arra, amire ki is használtam. ekultura.hu Ha már egyszer tapasztalatról, általában magadról van szó, érdekes ebben az írásban, hogy nagyon tagadod a magad művész létét. Ez miért van? Gerlóczy Márton Én ezt a pózt nem szeretem. Az ember csinálja a dolgát, mármint hogyha tudja, meg van kedve hozzá, de arról beszélni, hogy ezáltal én mivé, kivé válok, hát, nem az a dolgom. ekultura.hu Hanem micsoda? Gerlóczy Márton Amíg szeretem ezt csinálni, a megfigyelőségemet használom. Én egyébként csak egy szórakoztató könyvet akartam írni, semmi társadalomkritikát. Van benne, de nem volt egy ilyen átfogó tervem, hogy ezt szeretném. Magamat szórakoztattam azzal, hogy ott dolgoztam, aztán az írással is. Mókás könyv. ekultura.hu Nagyon mókás volt az, amikor meginterjúvolnak téged, aztán el is viszed egy körre az újságírónőt. De megjegyzed azt, hogy az újságírók valamiről írnak, te viszont valamit írsz. Erről beszélnél egy kicsit bővebben? Gerlóczy Márton Ott azt hiszem, arról van szó, hogy ők sokat beszélnek. Aki ír, annak leköti a figyelmét az, hogy figyel. Nincs ideje beszélni. Legalábbis nekem nincs. Az újságíró meg attól jó újságíró, ha jól kommunikál, jól beszél, jól kérdez. Ennyi ez. ekultura.hu Tehát semmiféle mögöttes tartalom nincs ebben. Gerlóczy Márton Nincs. Amiről ott ugye szó van, az a probléma, az a rengeteg – igazából nem probléma, mert van jó is – internetes újság. Hogy fölhígult ez a szakma, és csupa idióta ír. Újságot nem olvasnak az emberek, egyszerűen megnézi az interneten a hírt. Én újságot olvasok. Már most leszoktam az internetről. A nyolcmillió blogger… ekultura.hu És mi bajod a bloggerekkel? Gerlóczy Márton Most is valaki mondta, hogy én írjak blogot. Nincs az a kontroll. Kihúzhatom, behúzhatom, tehát trehányabb. Trehányabb forma, és ez engem taszít. De úgy a bloggerekkel az a legnagyobb problémám, hogy az összes névtelen. ekultura.hu Tehát alapvetően a nyomtatott formák mellett teszed le a voksodat. Gerlóczy Márton Abszolút. ekultura.hu Ehhez kapcsolódik talán, hogy szerinted a mai egyetemisták a művészetből tanulják az életet… Gerlóczy Márton Egyesek… ekultura.hu …egyesek, akik most itt a könyvben szerepelnek, te viszont pont fordítva, az életből teremted meg a művészetet. Gerlóczy Márton Maga ez a könyv is erre tanúság. ekultura.hu De ez fontosabb szerinted? Gerlóczy Márton Mindkettő fontos. Nem azt mondtam, hogy aki egyetemre jár, az hülye, de aki csak és kizárólag ilyen, és nem megy le az emberek közé, az az. Én vidéken is nőttem fel, és megtanultam, hogy nagyon fontos ismerni azt, amiről írunk. És például szerintem a budapesti értelmiségnek is nagy problémája az, de ugyanúgy a politikusoknak is, hogy fogalmuk sincs arról, mi van vidéken, és hogy mi ez az ország. Mert nem Rózsadomb vagy az Újlipótváros vagy a hetedik kerület, mert annál sokkal színesebb. Vagy borzasztóbb. ekultura.hu De valószínűleg ebben az is benne van, hogy a véleményed szerint az a művészet, amelyik a valóságból táplálkozik, hitelesebb. Gerlóczy Márton Nem feltétlenül, de azért az esetek túlnyomó többségében igen. És egyébként az embereket is ez érdekli inkább. Bár ennek ellentmond, hogy van ez a dili, ezek a vámpírkönyvek, hogy ezeket olvassák. Én már a Harry Pottert sem értettem. Mint mesét igen, tehát hogyha gyerekek olvassák, de hogy felnőtt emberek vérfarkasokról olvassanak, ezt nem értem. ekultura.hu Ez valami menekülés lehet a világtól. Te viszont mégiscsak a világgal szembesíted őket, tehát ez nem biztos, hogy annyira fel tudja izgatni az embereket. Gerlóczy Márton Ezt nem tudom. Én nem szeretek menekülni a világtól. Sci-fiket sem olvasok. Megértem azt, aki olvassa, de távol áll tőlem. Annyi minden van, ami fontos, és nem foglalkoznak vele. Vérfarkasokról viszont nem fogok olvasni. ekultura.hu Épp az előbb mutattál egy nagyon érdekes reakciót a könyvedre. Szerinted nem ettől lehet az, hogy mivel a valóságból építkezel, a kritikusok, akik úgy érzik, magasabb platformról szemlélődnek, nem tudják értékelni ezt. Gerlóczy Márton Amit az előbb mutattam, az a kiadómhoz szól. Az a furcsa, hogy még mindig engem azonosítanak ezzel a kiadóval. Én már ugye kikerültem ebből a pixisből, ebből az agyonreklámozott arc-szerepből. De annyira rögzült az agyukban, hogy velem robbant ez így be, hogy egyszerűen nem képesek ezt elfelejteni. Szerintem el sem olvassák a könyvet, hanem egyből lehúzzák. Ez nem zavar. Az első kritikánál mindig zavar, mert akkor úgy érzem: Még most is? Még mindig? De amikor jön még egy, meg még egy, akkor már lepörög. ekultura.hu S te úgy érzed, hogy kialakult valami sajátos stílusod? Gerlóczy Márton Ez a könyv is teljesen más, mint az előző. Nem azért, mert keresem önmagamat, hanem mert izgalmasabb számomra mást kipróbálni. ekultura.hu Miért? Gerlóczy Márton Hát mert beleunnék. ekultura.hu És akkor például a mondataid rövidsége, meg ez a metaforátlanság, hogy szinte kiugrik, ha épp valami hasonlatot vagy metaforát használsz, tudatos volt? Gerlóczy Márton Nyilván. Mivel ez ilyen rövid, hát nem novellákból, nem tudom, mikből áll össze, a mondatok is ezért ilyen rövidek. Másfél oldalon nem fér bele egy nyolcsoros mondat. Meg a humor miatt, és a párbeszédek miatt kellett. ekultura.hu Ha már említed a humort: az elején eléggé humortalannak tűnt az egész, aztán jött egy egészen terjedelmes humoros blokk, a végén pedig kissé szentimentálisnak éreztem a befejezést. Így van ez? Gerlóczy Márton Alapvetően ezt nem tudom megítélni, mert így is történt, ahogy volt. Van egy rész, egy pár oldal, amikor visszaemlékezik. Azért annyira nem szentimentális. Mekkora részre gondolsz? ekultura.hu Amikor az öreg nénik feltűnnek, onnantól fogva. Az egyik vásárol, és visszaadja az aprót, a másik pedig agyvérzést kap, és elhordják a lakását. Gerlóczy Márton Ez egy az egyben így is történt. Ott álltam, néztem, milyen gusztustalan ez az egész. Szerintem nem szentimentalizmus ez. Ez történt. ekultura.hu És ha az életben ez történt, az egész javarészt megtörtént, van olyan a regényben, amiről szeretnéd, ha nem történt volna meg? Gerlóczy Márton Nincs. Nincs. Így már ez hasznos, hogy megtörtént. Olyan van, amit nehéz volt megélni. ekultura.hu Erre lehet példát mondani? Gerlóczy Márton Egyes hölgyek esetleg. Meg ott állni a hidegben a pultnál. De ezt se bánom, mert kipróbálni decemberben a csemegepultozást: az rettenetes. ekultura.hu Nekivágnál még egyszer? Most már tudod, milyen volt az élmény. Meg akarnád ezt még egyszer élni? Gerlóczy Márton Ezt pont nem, ez már kész. ekultura.hu És akkor mi lesz a következő? Gerlóczy Márton Az titok. [Nevet.] De most nem megyek el anyaggyűjtésre. ekultura.hu De megint teljesen más. Gerlóczy Márton Igen.   Gerlóczy Márton | 2009.07.02 14:28:18 Gerlóczy 178. a Forbes listáján Forrás:MTI Az amerikai Forbes magazin 2009-es összeállítása alapján a világ húsz leggazdagabb embere: 1. Bill Gates, 40 milliárd dollár (9,6 billió forint), Microsoft/számítástechnika, Egyesült Államok 2. Warren Buffett, 37 milliárd dollár (8,9 billió forint), Berkshire Hathaway/befektetés, Egyesült Államok 3. Carlos Slim és családja, 35 milliárd dollár (8,4 billió forint), telekommunikáció, Mexikó 4. Lawrence Ellison, 22,5 milliárd dollár (5,4 billió forint), Oracle/számítástechnika, Egyesült Államok 5. Ingvar Kamprad és családja, 22 milliárd dollár (5,3 billió forint), Ikea/bútorkereskedelem, Svédország 6. Karl Albrecht, 21,5 milliárd dollár (5,2 billió forint), Aldi/kereskedelem, Németország 7. Mukesh Ambani, 19,5 milliárd dollár (4,7 billió forint), vegyipar, India 8. Lakshmi Mittal, 19,3 milliárd dollár (4,6 billió forint), acélipar, India 9. Theo Albrecht, 18,8 milliárd dollár (4,5 billió forint), Aldi/kereskedelem, Németország 10. Amancio Ortega, 18,3 milliárd dollár (4,4 billió forint), Zara/ruházati kereskedelem, Spanyolország 11. Jim Walton, 17,8 milliárd dollár (4,3 billió forint), Wal-Mart/kereskedelem, Egyesült Államok 12. Alice Walton, 17,6 milliárd dollár (4,2 billió forint), Wal-Mart/kereskedelem, Egyesült Államok 12. Christy Walton és családja , 17,6 milliárd dollár (4,2 billió forint), Wal-Mart/kereskedelem, Egyesült Államok 12. S. Robson Walton, 17,6 milliárd dollár (4,2 billió forint), Wal-Mart/kereskedelem, Egyesült Államok 15. Bernard Arnault, 16,5 milliárd dollár (3,9 billió forint), LVMH/luxuscikk-gyártás, Franciaország 16. Li Ka-shing, 16,2 milliárd dollár (3,9 billió forint), befektetések, Hong Kong 17. Michael Bloomberg, 16 milliárd dollár (3,8 billió forint), Bloomberg/média, Egyesült Államok 18. Stefan Persson, 14,5 milliárd dollár (3,5 billió forint), Hennes and Mauritz/ruházati kereskedelem, Svédország 19. Charles Koch, 14 milliárd dollár (3,4 billió forint), gyáripar, energetika, Egyesült Államok 19. David Koch, 14 milliárd dollár (3,4 billió forint), gyáripar, energetika, Egyesült Államok … 29. Soros György, 11 milliárd dollár 178. Gerlóczy Márton, 3.4 milliárd dollár   Gerlóczy Márton | 2009.07.01 19:48:00 168 Óra Online - Kojer Attila A csemegepultos naplója Budapesti vámpírregényt tervez Gerlóczy Náci hentesek, idült alkoholisták, kikapós egyetemista lányok, jóindulatú és kevésbé jóindulatú zakkantak tolonganak Gerlóczy Márton új regényében, amely A csemegepultos naplója címmel jelent meg. Lesz zabálás, pia és nő a szerzővel beszélgettünk egy csarnokban szerzett tapasztalatairól. Ért a húsokhoz. Miért ilyen dühös ez a regény? Ha jól érzem, A csemegepultos naplójában bőven van idegi feszültség. Jól érzed, bár próbáltam visszafogni. Véleményem szerint ez a valóságos helyzet, ezért írom így meg. Mondták már, hogy nem volt a regényben örömteli mozzanat, vagy szerethető figura, de ez nem igaz. Nem depresszív mű, mert ez egy szatíra. Mulatságosan akartam leírni a tapasztalataimat. Mégis tele van olyan szereplőkkel, akik nem feltétlenül normálisak, de legalábbis kirívó esetek. Ez a város tele van őrültekkel. Csak azokkal a bolondokkal és őrültekkel foglalkoztam, akik az utcán járnak. Érte olyan kritika a regényt, hogy nincsenek benne pozitív szereplők. De ezek az őrültek igenis pozitív szereplők, én szeretem őket. Minek írjak normálisokról? A bolondok izgalmasabbak. Olvasás közben olyan érzésem volt, hogy a huszonévesek tökéletes magabiztosságával állítod a világról: pocsék. Rettenetesen élveztem az írást, jól szórakoztam közben. De nem azt állítom, hogy a világ pocsék, hanem hogy egyszerűen ilyen, és ez van. A nők például hajlamosak megsértődni, hogy a hússal meg a zabálással állítom párhuzamba csajozást, pedig a kettő valójában ugyanaz. Legutóbbi regényed megírása után azt mondtad, hogy terápiás céllal állsz csemegepultosnak. Igen, a csarnok volt a terápia. Mellette most az írás is könnyen ment: három hónap alatt végeztem. Volt anyagom bőven. Hogy a csarnokban micsoda elmebetegek bukkannak föl! Például neonáci hentesek? Bizony. Ilyet én nem találok ki. A leírtak 95 százaléka pontosan úgy esett. A rengeteg nőügylet is? Ezeket megkevertem, hogy a szereplők ne legyenek beazonosíthatóak. Van az ember életében olyan időszak, amikor mindenféle nővel összefekszik, és én nem vagyok elnéző – ebből születtek a legjobb anyagok. Korábban azt mondtad, nálad a költözés életmódszerű. Legutóbbi hurcolkodásod milyen módon hat majd a következő írásodra? Nem hat rá. Visegrádon nem történik semmi. Azt már dédapám megírta, hogy szépek az őzikék, reggel, ahogy a patakból kortyolgatják a vizet. Akkor mi lesz a következő regénnyel? Nem is lesz következő? De lesz. Kettő is. Annyira idegesít a sok borzalmas vámpíros könyv a piacon, hogy ezt a hullámot fogom egy szatírával meglovagolni. Budapesti vámpírszatírát tervezek. A pesti vámpír és szerelmei? Úgy gondolom, vérszívómmal szét fogom harapdáltatni a név szerint beazonosítható közéleti szereplőket. Sőt, saját magamat és megölöm benne. Gerlóczy Márton azzal védekezik majd: kölcsöntörlesztés miatt akarja megírni a vámpíros regényt, hogy abból fizesse bankhitelét... De ez csak vicc, emellett van egy komolyabb könyvtervem, amiről egyelőre nem beszélek. Előtte viszont írok egy ilyen komolytalant is. Olvastál már ilyen vámpírregényt? Beleolvastam némelyikbe. Térjünk vissza a csarnok varázsához. Azt gondolnám, egy írástudó számára unalmas lehet hosszútávon a pult mögött állni. Egyáltalán nem volt unalmas. Fantasztikus élmény volt, nagyon szerettem csinálni. Munka közben ráadásul olyan szövegeket hallottam, olyan párbeszédeknek voltam fültanúja, amiket magamtól nem tudtam volna kitalálni. Ott magasodott a pult, ami barikád gyanánt elválasztott a vásárlóktól. Én ott egy szerepet játszottam: előadtam, hogy pultosfiú vagyok és jól csináltam. De azt nem tudnád elképzelni, hogy egész életedben ezt a munkát végezd. Dehogyis! Túl hideg volt. Csak játszottam. Azért csaptam fel csemegepultosnak, hogy megírjam a regényt. És, hogy jól érezd magad… Igen. De az élet maga a regény. Milyen szerepet játszanál még szívesen az életben? Katonaságra gondoltam korábban, de letettem róla. Nem bírnám ki, mert például nincsenek nők. De az őrültek nyilván ott is számosak. Voltál sorkatona? Nem, több ízben is elmulasztottam a sorozást. Megkaptam a bírságról szóló csekkemet, azután rá két héttel felfüggesztették a kötelező sorkatonaságot. Ilyen pechem volt. http://www.168ora.hu/arte/budapesti-vampirregenyt-tervez-gerloczy-39158.html   Gerlóczy Márton | 2009.06.29 14:45:52 Szex a csemegepultossal, aki lélekben fekete Vámos Miklós és Gerlóczy Márton az Alexandra Pódiumon Kalapos Éva Veronika Alexandra Pódium Az írók is tapasztalatból dolgoznak. Gyakorlatilag csak abból. Vannak közöttük, akik ezt minden esetben szó szerint veszik, mások olykor szívesebben hagyatkoznak a képzeletükre. Mint megtudtam, Gerlóczy Márton az előbbi kategóriába tartozik - legyen bármekkora az inspirációért hozott áldozat. Kezdjük azzal, hogy ha igaz a híresztelés, miszerint megszűnnek az Alexandra ingyenes programjai, akkor nagyon szomorú vagyok. Nem mintha kevés lehetősége volna az embernek Budapesten színvonalas szórakozásra, ám az Alexandrára megkülönböztetett figyelem irányul, könnyű szemmel tartani az ott zajló eseményeket. Az alapvetően igényes műsorkoncepció mellé megfelelő tájékoztatás is járult - többek között ez az, ami hiánycikk az itthoni kulturális életben. A kellemes légkörről nem is szólva. Bár folyton szauna-hőmérsékletre fűtik, barátságos hely az ötödik emeleti pódium, ahová most Vámos Miklós érkezik elmaradhatatlan aktatáskájával. Bevezetőként a csodagyerek-jelenségről filozofál egy darabig, majd arra jut, hogy talán jobb, ha az ember „csodafelnőtt”, ha létezik ilyen. E nyitott kérdésekkel terhelt légkörbe invitálja most Gerlóczy Mártont. forrás: bpfashion.huDecens zakó, fekete keretes szemüveg, rövidre nyírt haj: az egykor lázadónak titulált fiatal író szemlátomás megkomolyodott. Egyébként mind a csodagyerek, mind a lázadó címkét kapásból utasítja el: ez nem több egy ügyes reklámfogásnál, ő akkor csupán lendületes volt, őszinte és fiatal. Vámos az első tíz percben már lélektani mélységekig hatolna („olyan, mintha nem érdekelnéd saját magadat”), de a vendéget nem könnyű megfogni; szívélyes, ám a végletekig rezignált. Szóba kerül az a kérdés is, amin évekkel ezelőtt egy fél ország töprengett: vajon az Igazolt hiányzás (Ulpius-ház, 2003) hátsó borítóján feltüntetett méltatások -Göncz Árpád, Jancsó Miklós és Bächer Iván tollából- valódiak voltak-e? A szerző állítása szerint ez a mai napig nem derült ki, a kiadó juttatta el a neves személyiségekhez a kéziratot, ő nem is beszélt velük. A dicshimnuszok amúgy visszafelé sültek el, összességében nem tettek jót az induló írói karriernek. Az is kiderül, hogy Gerlóczy -részben a könyv miatt- végül nem érettségizett le, de nem is érzi a hiányát (ezt mindenesetre megnyugtató hallani egy olyan országban, ahol lassan már a diploma sem elég az érvényesüléshez). Az első kötet berobbanása után a második, a Váróterem (Ulpius-ház, 2005) már kisebbet szólt, most pedig itt a legújabb, A szabadok testvérisége (Ulpius-ház, 2008). Gerlóczy az elmúlt években anyaggyűjtéssel töltötte az idejét, utazgatott a nagyvilágban, mert Európát unja, dolgozni lehet itt, közli, de élni nem. Az itthoni kötöttségektől távol, feketék között szeret lenni, például Kubában, ami a regény egyik helyszíne is: „...ott én szűnök meg. Még bőgtem is sokat álmaimban.” Jelen pillanatban épp Provence-ba vágyik, ahol a paraszt nem azt a bort termeli, mint a magyar vidéken. Vámos konyhapszichológiai kérdésére - „menekülsz?” - ironikus szemöldökrándítás a válasz: „Ha tehetem...”. A borító Szó esik még az új könyv borítójáról, mikor is az idősebb kolléga kicsit elvész a nyomdatechnikai kérdésekben, valamint arról, hogy a Gerlóczy-család most költözött át Visegrádra, az Áprily-völgybe, a híres dédnagyapa egykori lakhelyére. Ilyen rokoni és szellemi kötöttségek alól akart mentesülni a fiatal szerző akkor is, amikor egy időre csemegepultosnak állt, lókészítményeket és hagyományos füstölt termékeket árult: „Volt egy saját csemegepultom. Akkor voltam a legboldogabb életemben.” Finom faggatásra azt is bevallja, hogy egy csemegepultosnak bizony nincs hiánya nőkben, és az is előfordult, hogy csupán „irodalmi alapanyagként” használta a hajlandóságot mutató hölgyeket. Vámos még egy örökérvényű megállapítással él, amikor szóba kerül, van-e helye a szerző képének a könyvborítón: „A szerző helye hátul. Ez mindenben így van.”, amit mérsékelt hümmögés követ a közönség soraiból, majd egy utolsó kísérletet tesz vendége provokálására; arról érdeklődik, mennyire izgul az idei Könyvfesztiválon megjelenő új kötet fogadtatása miatt. A négyszögletű szemüvegkeret gúnyosan villan: „Éppen a színjáték reakciója érdekeljen?” Engem azért valószínűleg érdekelne, de ez talán nem több gyarlóságnál. Várjuk a könyvet, addig pedig dolgozni fogunk, dolgozni Magyarországon, ami Vámos Miklós szavaival élve „azért egy kalandvágyó hely".   Gerlóczy Márton | 2009.06.29 14:41:18 EXIT Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója A generációs író Frissítve: 2009-06-29 13:03 Nagy dolog a marketing. Ulpiusék jól is csinálják. Felfedezték annak idején Gerlóczyt, befogadtak a bölcsészvénájú kamasz fiókjából előbányászható minden valamire való kéziratot, s elképesztő reklámkörítéssel – nagyágyúk ajánló soraival – ki is adták. Jó befektetés volt Márton, azóta a negyedik könyvénél tart. A mesteri garnírung azonban akkor és most sem váltja ki a lényeget. Még akkor sem, ha a szóban forgó – egy piacozó legény kalandjait elmesélő – kötetet a legújabb gerillamódi szerint a YouTube-on meg az Indavideón, meg ilyen helyeken nyomják, jópofa felvágottas animációval. Szóval Ulpiusék mindent bevetnek, hogy a kamasz idol után a fiatal felnőttek is Gerlóczyban véljék megtalálni nemzedékük prózaíróját. A nemzedéki megvan, csak az író hiányzik ugyanis. A betűvetés tudománya mondjuk. Vagy a tálentum. Ilyesmik. De hát ez, ugye, ízlés dolga is. Gerlóczy persze egyáltalán nem ügyetlen, de Coelhót sem szívlelem… – peták –   Gerlóczy Márton | 2009.06.26 09:53:48 pink.hu - A hús feltámadása Szerző: Sajószegi Veronika Van a társadalomnak egy olyan szegmense, mellyel noha nap mint nap kapcsolatban vagyunk, mégsem látjuk. Ez a kasszások, buszsofőrök, trafikosok és csemegepultosok szférája. Kérünk húsz deka Turistát, fizetünk, távozunk. A csemegepultos viszont marad és pakol. A szalámikat, sonkákat, kolbászokat a pultba, az embereket pedig típusokba. A kisnyugdíjas, a külföldiek, az üzletember. Mindegyik válogat, a hivatásos tollforgatóból eladóvá lett Márczy Lajos pedig kiszolgál. Esténként azonban megfordul a helyzet: Lali válogat. Elmerül a combok, mellek, illatos húsok kavalkádjában , ám a végére maga sem tudja, az áruba bocsátott lelkeket vagy csak a puszta izmokat és szöveteket keresi a nőkben. Gerlóczy Márton új könyve, A csemegepultos naplója allegória; egy olyan archetipikus képet visz végig, mely akár bántó is lehetne - tudniillik, hogy a nő nem más, mint hús -,ám a tálalás annyira gusztusos, hogy muszáj tovább falnunk. Iróniával, öniróniával, fikcióval és humorral fűszerezett szociografikus keresztmetszet, mely olyan mint egy rúd párizsi: mindenki zabálja, de senki sem akarja tudni, miből készült valójában.   Gerlóczy Márton | 2009.06.25 10:17:52 http://www.vasarnapreggel.hu/index.php?apps=cikk&d=2009-06-07&r=7&c=742288 „Az íróknak nagyon unalmas az élete” Csemegepult Gerlóczy Márton új regénye kedvéért a piacra ment dolgozni – Negyedik könyve jelent meg, volt Kubában, élt hajón, most pedig A csemegepultos naplója című könyve kedvéért beállt a piacra dolgozni. Ilyen a gondtalan az írói élet? – Az attól függ, min dolgozok épp, a csemegepult azért nem éppen az a hely, ahol az írók gyakran előfordulnak. De épp azért álltam be ide dolgozni, mert annyira untam azt az életet, amit az előző könyvem megírása jelentett. Két évig tartott, és úgy éreztem, ideje feldobni valamivel a hétköznapjaimat. – Az ember azt gondolná, a magyar lélekhez jobban illik egy kocsma, mint a csemegepult. Hogy került oda? – Van azért kocsma is a könyvemben, mondhatni a könyv negyedében sűrűn előfordul az alkohol. Valójában véletlenül, az ismerősöm volt a tulajdonos, és megengedte, hogy beálljak. Persze nem hentesnek, mert ahhoz el kellett volna végezni egy hároméves iskolát, annyi időt pedig nem akartam rászánni. – És mi az, amit itt megtalált, és az írói magányban nem? – Nagyon inspiráló közeg a piac, tele van fura alakokkal, őrültekkel, bolondokkal. Persze aztán az itt felszedett élményanyag – szeptembertől karácsonyig, a legnagyobb pörgésben dolgoztam a csemegepultban – egy könyvhöz vékonynak bizonyult, ezért aztán beletettem a nőket. Márczy Lajos, a főhős ugyanis nappal dolgozik, éjjel pedig csajozik, keresi a kalandokat. – Ő amolyan íróféle. – Igen, ő az alteregóm. – Könnyebb íróként csajozni? – Hát, a helyszíntől függ, például benzinkúton nehezebb. Viszont előfordult már, hogy odajöttek lányok azzal, hogy szerették ezt vagy azt a könyvemet. – Hogy viszonyul előző könyveihez, vissza szokta olvasni őket? – Nem. Miközben írom, annyiszor olvasom el a szöveget, hogy valóságos undor fog el, ha rágondolok. Azt hiszem, legalább tíz évnek kell eltelnie ahhoz, hogy újra elővegyem őket. – Kilátogat a könyvhétre? – Dedikálni fogok szombaton, de az igazság az, hogy nem szeretem a tömeget. Könyvet általában kisebb boltokban vásárolok. – Készül már az új könyv, vagy most pihenni fog? – Lassan kialakul valami rendszerféle: nyáron pihenés, és ősszel nekiállok az új könyvnek. Már van hozzá ötletem, de egyelőre nem szeretnék beszélni róla. n MG   Gerlóczy Márton | 2009.06.23 15:04:15 Az Este - 2009. június 5. 07:20 Ha ezt Supka Géza gondolta volna... a könyvkrízis mostani megoldása az internet? http://old.hirado.hu/cikk.php?id=312684   Gerlóczy Márton | 2009.06.23 15:02:09 http://isaskydisco.freeblog.hu/archives/2009/06/22/A_csemegepultos_naploja/ A csemegepultos naplója Szerintem a Gerlóczy is olyan író, aki szórakoztatóan meg tudja örökíteni azt, hogy mi történt vele magánemberként. Ezt úgy jelentem ki, hogy egy fél regényét olvastam el, az viszont kurvajó. (Azért írom így, hogy „kurvajó”mert abban a stílusban kell ezt a jót érteni, ahogy ez a szó hordozza azt a kvalitást, amire célzok.) Régóta gondolkodom azon, hogy elég-e úgy általában jól leírni a saját élményeket ahhoz, hogy valakit jó írónak tituláljak. Nem tudom. Mindenesetre az a rész, amikor Lali némi trükközés után belehugyozik háromszor egy papírpohárba (már hogy háromszor tölti meg szerencsétlen), mert WC nincs a csemegepultban és neki már nagyon kell, az olyan feszültségtől terhesen van megírva és olyan zseniálisan lezárva, hogy azt muszáj volna mindenkinek elolvasni. skydisco@gmail.com   Gerlóczy Márton | 2009.06.19 18:58:47 Húsok, nők, semmi 2009.06.19. 04:49 .:Benedek:. C+ Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója Ulpius-ház Könyvkiadó, 2009, 356 oldal, 2999 Ft. Gerlóczy Márton huszonnyolc éves író, A csemegepultos naplója már a negyedik könyve. Debütálását, az Igazolt hiányzást a kiadó egy generáció alapkönyvének nevezi, a kiemelkedő eladási példányszámok miatt talán okkal is. Ám a fiatal magyar íróknál szokatlanul erős támogatás sem tehetett az ellen, hogy a folytatások már nem hatottak akkora erővel, sem példányszámilag, sem a visszhangok terén. Itt az új könyv, amiről az előzetes videók és interjúk alapján olyasmire lehetett számítani, mint a Taxidermia, csak írásban, illetve laza, humoros történetek sorára. Ehhez képest A csemegepultos naplója arról szól, hogy az élet szar, a nőket egyből gerincre kell vágni, egyébként pedig nem történik benne semmi. Tudjuk, hogy Gerlóczy anyaggyűjtésként tényleg beállt egy piacra dolgozni, és nini, az egyes szám első személyben megírt könyv főhőse Márczy Lajos, egy író, aki egy hosszabb munka után beáll egy piacra dolgozni, hogy alámerüljön a húsok és a nők, a „nindzsók” világában. Oké, piac és hús tényleg van: szafaládé, kolozsvári, lókolbász, stb., (akkor már lehetne disznósajt is akár), meg hentesek, akik horogkeresztes zászlóra gerjednek vagy tudatlanul „akciós cipő eladó” kínai írást varratnak karjukra, de egyáltalán nem játszanak kiemelkedő szerepet. Van viszont sok-sok nő: diáklányok, fodrász, újságíró, szingli harmincas, kövér, ötvenes anyuka, elkényeztetett budai lány és így tovább. Egyikük sem kifejezett szépség, pláne nem kifejezetten okos, de a főhősnek gyakorlatilag mindegy, csak a testiség számít, meg amúgy is kivétel nélkül lenéz mindenkit. Lajos az összeset meg akarja kapni, akit pedig nem sikerül, azt egyből lerázza. A főhős ellentmondásos figura. Fölényes, nagyképű, mindentudó, kicsit lepattant kocsmatöltelék, aki otthon habos lábvízzel és vörösborral lazít, lenézi azokat a lányokat, akik „nyafogós szólóénekesnőket” hallgatnak, miközben ő Leonard Cohen lemezt tesz fel. A karakter megítélésének az elbeszélő olyan mondatai sem tesznek jót, mint „A nap elszáll, mint a fizetés Szabolcsban.” vagy „És az élet egy pillanat alatt elillan, mint Hufnágel Pisti az ausztrál kikötőben.” A legjobban mégis az fáj, hogyha valaki az éjjel-nappali pénztárosát faszszopó kurvának, a csajokat pedig adott esetben népi pinának nevezi, akkor a farka ne legyen már „Fütykös” vagy esetleg „himbilimbi”. (Na jó, az utóbbi csak egyszer fordul elő.) Tehát a karakter nem teljesen kidolgozott, néhol csak lóg a levegőben, néhol nagyon meg akarja mondani a frankót, az okait pedig sokszor nem értjük, illetve nem is kerülnek szóba. Ezen kívül megkapja minden és mindenki: Boros és Bocskor, „akikről ez a csekélyértelmű nép képes volt a csekélyképességű fúrópajzsainkat elnevezni”, az „önjelölt borszakértők”, a politológusok, a romkocsmák, a belvárosi kávéházak közönsége, a „démonnyugdíjasok”, az irodalmi folyóiratok hosszú cikkei a semmiről, az „elbaszott celebek, akik este főzni fognak elbaszott celebtársaiknak és megjátsszák, hogy tündéri pofák”, a kritikusok és az esztéták, „akik nem az életből tanulták a művészetet, hanem a művészetből az életet”. Az rendben van, hogy a fent említetteknek beszól az elbeszélő, de az okokat, az indítékokat itt sem értjük, nem tudjuk, akkor mi a helyes, mi a követendő, mi az ellenpont. Mert ne mondja senki azt, hogy az életet kizárólag sablonok szerint, vagy kiábrándult alkoholistaként lehet leélni. A csemegepultos naplója anekdotafüzérnek túl hosszú, regénynek nem regény, társadalomkritikának meg erőtlen. Ha a könyv elején szereplő mottó („A könyvben szereplő nők és húskészítmények a valóságban jóval romlottabbak.”) nemcsak mottó szintjén jelenne meg, hanem ténylegesen a szövegben, akkor egy sokkal erősebb könyvet vehetnénk a kezünkbe.   Gerlóczy Márton | 2009.06.17 15:08:42 VAS NÉPE - 2009. június 12. 04:28 Húsban a nőt (jegyzet) Megjelenés dátuma: 2009. június 12. 04:28 Szerző: Gerlóczy Mártonnak sok mindent el lehet nézni. Például azt, hogy olyan szemtelenül fiatal. (1981-ben született.) Meg azt, hogy hivatalos papírok tekintetében a születési anyakönyvi kivonatán és az általános iskolai bizonyítványán kívül nemigen tud mást felmutatni. De bánja kánya azt a fránya érettségit, ha valaki harmincon innen ennyire ismeri az életet. Vagy legalábbis veszi a fáradságot, hogy megismerje. Márpedig Gerlóczy Márton ezt tette: beállt egy piaci kofa, Joli mellé, csemegepultosnak. Jó érzékkel választott terepet: a májasok, csécsi szalonnák és hurkák mögül nézve egész más arcát mutatja a világ. A legújabb, a könyvhétre megjelent Gerlóczy-kötet mottója szerint a lapokon szereplő nők és húskészítmények a valóságban jóval romlottabbak. Ennyi elegendő is ahhoz, hogy tudjuk: a főhős, az íróféle Márczy Lajos élete két dolog - a csemegepult és a nők - körül forog. Bár ha úgy vesszük, e kettő egy és ugyanaz: hús-hús. És tényleg: egy idő után Lajos már maga sem tudja, hogy a húst keresi a nőben, vagy a nőt a húsban. Egy biztos: Márczy Lajosnak köszönhetően ezentúl lekiismeret-furdalás nélkül tunkolhatjuk a sült kolbászt a mustárba, két karéj toronyi kenyér kíséretében. Mert Lajos megnyugtat: Egy darabig idegesített, hogy az anorexia a divat, de aztán rájöttem, hogy én ezzel csak jól járok. Mert ha a húsosabb lányok lennének a menők, akiket én szeretek, akkor nem állnának szóba velem, és fogdoshatnám ezeket a csontkollekciókat. Gerlóczy nem kíméli a korosztályabeli lányokat: a minden reggel teljes kiőrlésű pirítóst majszoló, aloe-verás ásványvizet kortyolgató egyennőket. Ezek a lányok érzé- kenyek a szokásaikra. Van saját párnájuk, sok-sok plüssállatuk, egy-két, lovakat ábrázoló kép a falukon. Egy másik Párizsról, vagy az a New York-i munkásokról készült fotó, amelyiken ülnek a város felett a vasgerendán, és ebédelnek... Amikor felveszik őket az egyetemre, kapnak egy lakást. Apa elviszi őket az IKEA-ba. Bepakolják a fél áruházat. Sokat fiúznak, és közben keresik az igazit. Hisznek benne. Mi másban higgyenek? De Lajos jóvoltából súlyos hentes-titkokat is megtudhatunk. Például, hogy ugyanaz a szimpla sertésvirsli az egyik boltban ló-műbeles virsli, a másikban pedig mangalica-műbeles. Vagy hogy lehet kapni pulykasonkát lóból, lódebrecenit mangalicából, és mangalicaszalonnát sertésből. A vevőnek mindig igaza van, idézi Lajos a pult mögötti élet fő szabályát. Majd hozzáteszi: Csakhogy a vevő nem tud lószart sem. És ott vagyunk mi is a könyvben, ott tapossuk egymást december végén Lajos bódéja előtt: Az utolsó roham. A tömeg összemosódik egyetlen százlábú szarkupaccá. Mindent visznek. Kolbászt, szalonnát, hurkát, reményt, hitet, szeretetet. Nekik adom. Csak legyen már vége. Gerlóczy Márton legújabb könyve igazi csemege. Rabul ejt, mint egy emberes darab kolozsvári szalonna. Egy kicsit füstölthús illatú, egy kicsit zsírfoltos, de sebaj. Ettől olyan jó. Hogy életszagú.   Gerlóczy Márton | 2009.06.17 08:54:21 18+ - A csemegepultos naplója 3. rész: http://erotika.indavideo.hu/video/Gerloczy_Marton_A_csemegepultos_naploja_3_resz-_CSAK_EROS_IDEGZETUEKNEK?action=video_site&video_title=Gerloczy_Marton_A_csemegepultos_naploja_3_resz-_CSAK_EROS_IDEGZETUEKNEK%3Ftoken%3D33e9483e4a9eac0f5455a1ff0f83dca5   Gerlóczy Márton | 2009.06.15 23:00:09 MTI- Megjelent Gerlóczy Márton új regénye Mint azt Gerlóczy Márton a helyszínen az MTI-nek elmondta, mindig is ki akarta próbálni, hogy milyen lehet piacon dolgozni. Két évvel ezelőtt pedig adta magát a lehetőség, hogy elhelyezkedhetett egy budapesti csarnok csemegepultjánál. "Igazából nagyon untam magam otthon, ki akartam mozdulni, így pont kapóra jött a csemegepultos állás. A munkát magát legalább annyira élveztem, mint azt, amikor később megírtam a regényt" - idézte fel Gerlóczy Márton, hozzátéve, hogy egy piac maga a paradicsom egy író számára, hisz itt mindenféle ember megfordul, egymást érik az élmények, és rengeteg anyagot lehet gyűjteni. A csemegepultos naplójának egyedülálló, kalandra éhes hőse nappal a húsárut, éjszakánként pedig a női kuncsaftokat "pakolja" - a kettő párhuzamba állítását firtató kérdésre Gerlóczy Márton úgy válaszolt: "a hús maga a nő". Mint arra a szerző a regény elején, egyfajta ajánlásképp figyelmeztet is: "A könyvben szereplő nők és húskészítmények a valóságban sokkal romlottabbak.". A felolvasással színesített sajtótájékoztatót stílszerűen egy húsárut kínáló csemegepult előtt tartották, az ott dolgozó hentesek többször is hozzászóltak a munkájukat érintő témákhoz. A felolvasást követően óriási, zsírban tocsogó kolbászokat és töpörtyűt szolgáltak fel, nem kis "riadalmat" okozva a jelen lévő újságírók között.   Gerlóczy Márton | 2009.06.11 13:26:16 Terasz - Városliget - Június 12-én 17 órakor Nagy Ervin, Gerlóczy Márton, Bächer Iván (17.00) Bächer Iván Kocsmazaj című új könyve, és Gerlóczy Márton A csemege pultos naplója című új könyve. Felolvas: Nagy Ervin Június 12. péntek Mint egy kimetszett hangulatos városka tere… …melynek közepén egy óriási látványkonyha épül, ahol néhány – az esemény teljes ideje alatt kapható – standard étel mellett, naponta változó különlegességekkel lepjük meg a közönséget. Az esemény bizonyos napjain vendég sztárséfek mutatják be specialitásaikat. …ahol körben kis gasztro-egységek színesítik a kínálatot: Tapas-bár, Sushi-bár, Palacsintázó, Fagyizó, Sajt-bár, Bor-terasz, Pálinka-bár, Kávé-bár, Koktél-bár és természetesen az italok arzenálját felvonultató ital-bárok. …ahol a pódiumon délutánonként izgalmas beszélgetések zajlanak izgalmas emberekkel (írók, költők, zenészek, divattervezők, filmesek, borászok, színészek, szociológusok, jó fej üzletemberek), esténként pedig lágy utcazene (egy-egy gitáros, szaxofonos, zongorista, jazz énekes, lounge dj) segít a kikapcsolódásban. …ahol felszolgált vendéglátás lesz hangulatos, napernyős teraszokkal, de ha egyszerűen csak egy gyors italra, bandázásra vágysz, és nem szeretnél leülni, akkor is találsz számodra megfelelő helyet a könyöklőasztalokból kialakított kis blokkokban. A terünk barátságos, hangulatos, közvetlen, laza, szerethető, vidám, színes, befogadó, izgalmas. Egyszóval: olyan Teraszos.   Gerlóczy Márton | 2009.06.06 11:10:39 Dedikálás a Láng Téka Könyvesboltban (1137 Budapest, Pozsonyi út 5. tel: 3404023) Június 10-én, szerdán, délután 5 órakor. Óriási akció: KETTŐT FIZET- KETTŐT KAP. BACHER-KOCSMAZAJ GERLÓCZY-A CSEMEGEPULTOS NAPLÓJA GM