Legfrissebb cikkek

JUNE Dear Pongrác, I’m in Portugal, I’m in Guimarães, on the fifth-floor terrace of a shabby hotel on the outskirts of the historical town center...

Rendeld meg Gerlóczy Márton: Elvonókúra című új könyvét és átveheted, mielőtt megjelenne a boltokban! "Lajos! Én ott nem fogok inni. Érted?” Egy magyar pincér életének 12288. napján...

(szeged-mórahalom-ásotthalom-szabadka) Aki legutóbb itt volt, ő aranyos volt, én megértem őt, mondta a lány, aki ismerőseivel elvitt minket az erdőbe, ő az emberi oldalát írta...

Hallottam egy hotelről. Éppenséggel egy bevándorló mesélt róla, egy itt élő külföldi, de ez tulajdonképpen lényegtelen. A külvárosi hotel jó ideje veszteségesen üzemelt, mígnem...

Ez a kötet tíz emberi jogi jogsértés történetét mutatja be. Az áldozatokat az Amnesty International lelkiismereti foglyoknak tekinti, rajtuk keresztül próbálja felhívni a figyelmet...

KÖNYVEK

Check-in
Azt mondják, idegenben jövünk rá, kik is vagyunk valójában.
Tovább...

Igazolt hiányzás
Az önéletrajzi ihletésű regény „nehezen kezelhető főhőse azzal...
Tovább...

A csemegepultos naplója
A lókolbászok akarták így. A lejárt májasok. A kolozsvárik...
Tovább...

Létra
Gerlóczy Márton legújabb regénye, a Létra egy házról szól...
Tovább...

Kövess a Facebookon

Október

Kedves Pongrác,

hallom, hogy mostanában nehéz veled, hogy kibújt belőled a kisördög, törsz és zúzol, és különösen esténként, lefekvés előtt vagy kezelhetetlen, mert nincs kedved aludni, mert hiába vagy fáradt, nem tudsz és nem akarsz elaludni, négyéves vagy, és a te apád, az én bátyám ördögnek hív, amikor beszélünk telefonon, kis ördögnek hív, azt mondja, bűn rossz vagy, de közben nevet, mert ez a te dolgod négy évesen és semmi más, szétverni a berendezést, ordítani és sikítani és falhoz vágni a játékokat, mi is ezt csináltuk, amikor annyi idősek voltunk, mint te, és hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem azok voltak életem legszebb évei. Tudok róla, hogy azt mondtad, az egész világ ellened van, négyévesen már felismerted, hogy a világ nem érted, hanem ellened van, és erre csak azt tudom mondani, minden elismerésem, igazad van, ez a világ ellened van, de tudnod kell, hogy ez nem a legrosszabb világ, tudnod kell, hogy van, amikor sokkal rosszabb világok vannak ellened, és most erről szeretnék neked beszélni, mert ebben az országban, ahol élsz, ahol az a kis völgy is húzódik a visegrádi hegyek között, ahol esténként a házban, odabent a fűtött szobában kibújik belőled a kisördög, és a viselkedésedet bűn rossznak nevezik azok, akik erre az ellened való világra hoztak, szóval ebben az országban mi most közösen fogunk dönteni valamiről, egyesek szerint a közös jövőnkről, mások szerint a hatalom jövőjéről, amelynek szándékában áll kisajátítani az életünket, vagyis a jövőnket, azt a jövőt, amelyben, ha szerencsésen alakulnak a dolgok, a te gyermekedből bújik majd ki a kisördög a házban, ahol immáron az ötödik generáció fekteti gyermekeit esténként. Vannak a világon olyan helyek, örülök, hogy erről még nem tudsz, örülök, hogy nincs tévétek, és nem látod a híradóban, hogy vannak olyan helyek, ahol esténként nem a kisördög bújik ki a négyévesekből, hanem az agyvelejük, és nem nyugovóra térnek a fűtött házukban, hanem rájuk omlik az a ház, talán egy éppen olyan ház, mint a miénk, amit szüleinktől és nagyszüleinktől és dédszüleinktől örököltünk. Látják ezt az emberek a tévében, de nem igazán érdekli őket, mert tehetetlenek és fáradtak és ahhoz sincs erejük, hogy megpróbálják felfogni, amit látnak, pár év múlva, ha a helyzet konszolidálódik, megnézik majd azt az Oscar-díjas filmet Leonardo DiCaprio főszereplésével, aki a rommá lőtt Aleppóban küzd egy család életéért, és közben szerelmes lesz egy holland újságírónőbe, aki arról panaszkodik neki, hogy a világ elfordítja a fejét, és akkor majd azt mondják az emberek, amit az újságírónő mondott, hogy ez szörnyű, és a világ elfordította a fejét, a világ, de nem ők, mert ők tehetetlenek és fáradtak voltak és nem értettek az egészből semmit. Viszont nekem, Pongrác, nekem hatalmamban áll, hogy segítsek neked megérteni mindezt, hatalmamban áll, mert ma is áll a ház, és az emlékek is állnak, és itt vannak a birtokomban, úgyhogy most csukd be a szemed és sétálj hátra a ház mögé, ahol az édesapád tyúkjai kotlanak, és a kakas kukorékol, állj meg ott a pincelejáratnál, és figyelj rám egy kicsit. Ősz van, ugyanolyan ősz, mint most, 1944 ősze. Nemrég továbbásattuk a pincét a hegybe, hogy oda menekülhessünk, ha arra kerül a sor, sőt, szemközt a patakmederben egy kis bunkerfélét is ásattunk, hogy végső esetben ott húzódjunk meg, és igyekeztünk egy kis tartalék élelmet is összeszedni, krumplit, kukoricát. Készülődünk a háborúra. A katonák már felfedezték az eldugott völgyet, a kertben, ott, ahol most a csúszdád áll, ukrán lovak legelnek, a szobádban magyar bakák alszanak a földön. Édesanyád összegyűjti a ládákat, dobozokat és nagy gondosan elhelyezi bennük az értékesebb holmikat, aztán az ázott talajba, legtöbbször esőben, mert ősszel gyakran esik, mély gödrökbe süllyesztünk mindent: porcelánokat, ékszereket, ágyneműt és élelmiszert, sőt még kéziratokat is elásunk a kis bádogdobozokban. Minden ilyen szertartás olyan, mint egy kisebb temetés, mert nem tudjuk, viszontlátjuk-e valaha mindazt, amit eltemettünk, viszontlátjuk-e egyáltalán a házat, a kertet és egymást. A front egyre közeledik, és Pest felé néha vörös az égbolt. Itt álljunk meg egy pillanatra, Pongrác, mert ideje elmondanom, hogy azokhoz képest, akiknek a sorsáról mi dönteni fogunk, illetve úgy teszünk, mintha döntenénk, pedig csak arra készülünk, hogy közösen kimondjuk: minket a ti problémátok a legkevésbé sem érdekel, oldjátok meg, van nekünk elég bajunk nélkületek is, azokhoz képest mi, 1944 őszén, bármilyen furcsán hangzik is, szerencsések vagyunk, az a világ, ami ellenük van, az 1944-es dunakanyari világnál még sokkal rosszabb világ. Egy nap a verandán állva arra leszünk figyelmesek, hogy a németek egy nagy ágyút vontatnak be a völgybe hatalmas lövegekkel, és alig telik el egy óra, és már onnan lövöldöznek át Nagymaros felé, ahol akkor már oroszok vannak, akik nyomban válaszolnak is a lövésekre, így hát eljön az ideje, hogy leköltözzünk a kibővített pincébe. Édesapád, az én bátyám még a villanyt is bevezeti, ő vezeti be, mert én nem értek semmihez, én csak kéziratokat ások el a kertben, és kis térképeket készítek arról, hogy mit hova ástunk el, és krumplit pucolok a kis kályhánál, ahol teát főzünk, és valamennyi meleget is ad, és te, akiből esténként kibújik a kisördög, a legbelső mélyedésben alszol az édesanyáddal egy szalmazsákon, mint valami bibliai jelenetben. Amikor a lövöldözés egyre veszélyesebbé válik a fejünk felett, és attól is tartani lehet, hogy a homokos pincemennyezet egy becsapódástól könnyen ránk omolhat, és kibújik a fejünkből az agyvelőnk, a család úgy dönt, hogy jobb lesz bemennünk Budára, egy vöröskeresztes védnökség alatt álló épületbe, ahol egy kórházat rendeztek be, és a tetején ott lobog a vörös kereszt. Útközben sűrűn sivítanak a lövedékek, a túlsó parton piros-kék-zöld világító rakéták robbannak, és te, Pongrác, mivel semmit sem értesz az egészből, már sokat hisztizel, nem akarsz öltözni, vetkőzni, enni, és reszketsz és remegsz a rémülettől, mert sivítanak a lövedékek a fejed fölött, és remegnek az ablakok és a falak és a ház zsúfolt pincéjében mást sem csinálsz, csak kapaszkodsz az édesanyádba görcsösen, amíg kapaszkodhatsz. Azelőtt már egészen folyékonyan beszéltél, de ekkor kezded összekeverni a szavakat, vagy egyáltalán nem mondasz semmit ott a sötétben, az olajmécsesek pislákoló lángjánál és bűzénél, ahol minden nap azzal a reménnyel ébred az édesanyád, ha el tudott aludni egyáltalán, hogy hamarosan véget ér ez a borzalom, de nem ér véget. Ha az életre gondolok, Pongrác akkor elsősorban mint biológiai rendszerre, vagyis az élő szervezeted létezési módjára gondolok, másodsorban pedig az életre, mint a világ fejlődési folyamatára, és neked tudnod kell, hogy vannak helyek, ahol a világ fejlődési folyamata leáll, elszabadul a pokol, kibújik a világból a kisördög, és akkor az ott élő biológiai rendszerek elmenekülnek, mert életben akarnak maradni, de nem mindenki látja őket szívesen, mert azok meg a saját életünket, a saját fejlődési folyamatuk alakulását féltik, a nyugodt és biztonságos kis városaikat, ahol meg lehet nézni az Oscar-díjas filmeket a plázában, és békésen el lehet gyönyörködni a bűn rossz gyerekeikben esténként.

g.m.
népszabadság
10.01.
... See MoreSee Less

8 hours ago  ·  

Nézd meg a Facebook-on

Október 2-án (szavazás helyett/előtt/után) Gerlóczy Márton és pályatársai egész nap a szakma rendelkezésére állnak egy újlipótvárosi kocsmában. Ingyen krumpli is lesz, pörkölt feltéttel. Az Elvonókúra a helyszínen megvásárolható.

vasárnap, 11:02–23:58
3 nap múlva · 12–24°, Helyenként felhős

35 Café - Szerviz
Katona József utca 35, Budapest, 1137
... See MoreSee Less

2 days ago  ·  

Nézd meg a Facebook-on

Az 1956-os forradalom 60. évfordulója előtt a HÉVÍZ művészeti folyóirat szerkesztői arra kértek tizenhat szerzőt, rugaszkodjanak el a makacs tényektől, és írjanak olyan novellát, melyben az ötvenhatos sztori valahogy másként alakul. Írják meg a másik forradalmat. Mi lett volna ha…? Például ha Rákosi női álruhában visszatér Magyarországra, hogy újra átvegye a hatalmat? Ha Arnold Schwarzenegger beront az Andrássy út 60-ba egy gépfegyverrel? Ha az Amerikai Egyesült Államokhoz csatlakozott Magyarországról Márai Sándor ír naplót?
Nem lövünk le több poént a kötet írásaiból, az olvasó talán már érzi a vállalkozás izgalmát. A szokásos és ünnepélyes pátosz helyett íróink birtokba vették saját ötvenhatukat, és fantáziájuk kénye-kedve szerint alakították: hajlígatták erre-arra, gyúrták, faragták. Van itt minden, amire csak az olvasó vágyhat: érzelem, kaland, humor, abszurditás, időutazás, misztika, történelmi sci-fi, apokalipszis – de ami a legfontosabb: minden írás éppen annyira szól a mai, létező Magyarországról is, mint a másik, az elképzelt forradalomról.
A kötethez Rainer M. János történész írt utószót, az illusztrációkat – a Fortepan képeit felhasználva – Palásti Kovács András készítette.
... See MoreSee Less

4 days ago  ·  

Nézd meg a Facebook-on