Legfrissebb cikkek

(szeged-mórahalom-ásotthalom-szabadka) Aki legutóbb itt volt, ő aranyos volt, én megértem őt, mondta a lány, aki ismerőseivel elvitt minket az erdőbe, ő az emberi oldalát írta...

Hallottam egy hotelről. Éppenséggel egy bevándorló mesélt róla, egy itt élő külföldi, de ez tulajdonképpen lényegtelen. A külvárosi hotel jó ideje veszteségesen üzemelt, mígnem...

Ez a kötet tíz emberi jogi jogsértés történetét mutatja be. Az áldozatokat az Amnesty International lelkiismereti foglyoknak tekinti, rajtuk keresztül próbálja felhívni a figyelmet...

2012. március 27. Ha valakinek megtetszik valami, ami nem az övé, ám nagyon vágyik rá, három dolgot tehet: lemond róla, kölcsönkéri vagy ellopja. Az írott...

Az élethez nem kevés flegmaság kell. Hanem sokVan ez a könyv. Meg ez a Gerlóczy gyerek. Egyiket sem elég olvasni. Meg kell mászni. Akár egy...

KÖNYVEK

Check-in
Azt mondják, idegenben jövünk rá, kik is vagyunk valójában.
Tovább...

Igazolt hiányzás
Az önéletrajzi ihletésű regény „nehezen kezelhető főhőse azzal...
Tovább...

A csemegepultos naplója
A lókolbászok akarták így. A lejárt májasok. A kolozsvárik...
Tovább...

Létra
Gerlóczy Márton legújabb regénye, a Létra egy házról szól...
Tovább...

Kövess a Facebookon

UBER

Út: Szent István Park–Városliget.
Várakozási idő: 3 perc. Menetidő:
8 perc. Sofőr neve: Péter. Életkora:
kb. 65 év.

Péter azt mondja, nagyon sok ismert ember használja az Ubert. Politikusok is. Nem érti a politikát, de nincs mit várni a politikától, amikor olyan emberek döntenek, mint a fejlesztési államtitkár úr, aki azzal büszkélkedik, hogy neki még okostelefonja sincs és számítógépet sem használ. Péter soha nem taxizott. Korábban töltőállomást üzemeltetett. 2013-ban kivonták a dohánytermékeket a kutakról. Péter nem tudta teljesíteni a multi feltételeit, megromlott a viszonya a multijával, nem kapta vissza a kaucióit, bíróságra mentek, azóta is ott vannak. Amíg a válás tartott, Péter nem tudott mihez kezdeni és ez jött, az Uber. Akkor csinálta az ember, amikor időt tudott szakítani rá, nem voltak kötöttségek. Megszerette az utasokat, akiktől eleinte tartott kicsit, megszerette a fiatalokat, aztán, ahogy terjedt az Uber, megszerette a középkorúakat, az öregeket is, és végül a tinédzsereket is. A szülők felismerték, hogy az Uber a megoldás, Péter több alkalommal szállított haza kiskorúakat. A szülők azzal a feltétellel engedték el őket, hogy Uberrel utaznak, így a telefonjukon nyomon követhetik, hogy hol járnak, kivel utaznak. Péter szerint nem a fiatalok, nem a kiskorúak, és nem is a középkorúak élvezték a legjobban az Ubert, hanem a nagyszülők, akiknek nem kellett hóban, fagyban, szélben várakozni az utcasarkon, akkor mentek le a ház elé, amikor az autó megérkezett, és nagyon tetszett nekik, hogy nem kell fizetni.

Péter véleménye: a hiénákat nem tudják kiszűrni. Péter terve: nincs még, majd kialakul. Péter szerint a City Taxi tulajdonosa állítólag: Habony.
Legérdekesebb élmények a Városligetben: azbesztportól elpusztult kacsa, ruhát mosó csinos hippilány.

Út: Városliget–Dagály fürdő. Várakozási
idő: 7 perc. Menetidő: 10 perc. Sofőr
neve: András. Életkora: kb. 57 év.

András egyelőre elmegy szabadságra. András sem érti a politikát, nem érti, miért döntött így a kormány, az Uber fizette az adót, tökételesen működött. Taxizott régebben, nagyon régebben, a ’90-es években, de nem tetszett neki sem a közeg, sem az utasok, most viszont tetszik neki a közeg, tetszenek neki az utasok is, és ez a legkellemesebb tapasztalata. András nem félti magát, sok mindenkit félt, de magát, azt nem. Szinte minden létező járműre van jogosítványa, markológépre is, rengeteg fa van még a világon, markológép-vezetőkre mindig szükség lesz. Öt évet élt és dolgozott Írországban, Dublinban. Nagy Volvókat vezetett építkezéseken. Havonta járt haza, csábította az asszonyt, de az asszonynak nem volt mindenre jogosítványa, és Andrással ellentétben féltette magát valamelyest. A házasság tönkrement, de András nem. Nem probléma, semmi sem probléma, mondja, aki keres, az talál munkát, aki akar dolgozni, az dolgozni fog. Szerette az Ubert, mert kényelmes volt, szerette csinálni, de nem probléma, majd lesz valahogy. Az ír nők egyébként nem nyerték el András tetszését, vörös, szeplős, markológépre emlékeztető külsejüket leginkább a bűnhöz tudja hasonlítani, ráadásul se abortusz, se fogamzásgátlás, szóval, ha az ember nem félti magát eléggé, még véletlenül felcsinál egy ír nőt, aztán esküvő, kis markológépfejű gyerekek, és elkezdheti félteni magát.

András véleménye: ír, angol, szoci, fideszes egykutya. András terve: meglátja még mi lesz, lehet, hogy külföld lesz. András szerint a City Taxi tulajdonosa állítólag: Rogán.
Legérdekesebb élmények Angyalföldön: por, árnyék, Maci-Laci Ábécé.

Út: Dagály fürdő–Budai Vár. Várakozási
idő: 8 perc. Menetidő: 16 perc.
Sofőr neve: Dávid. Életkora: kb. 32 év.

Dávid el akarja adni az autót, mert kivonul az Uber. Dávid az autót akkor vette, amikor bevonult az Uber. Péterrel és Andrással ellentétben érteni véli a politikát, szerinte a kormány arra készül, hogy monopolizálja a piacot, egyetlen fővárosi taxit akarnak, hogy kézben tartsák majd a piacot, és az igazi leszámolásra a taxitársaságok összecsapásakor lehet majd számítani. A személyszállításra alkalmas személyautót tehát eladja, a pénzből pedig időt vagy felszerelést vásárol. Dávid agya már úgy működik, mint egy applikáció, én nem is nagyon értem, hogy miről beszél, időt vásárol, az időt kapcsolatok építésére és intenzív tanulásra használja, illetve felszerelést vásárol, amivel kapcsolatokat épít és a tanulását szervezi és végzi. Valami olyasmit szeretne csinálni, aminek van valami kifutása, referenciát, amit fel tud mutatni és a mentén halad, mert nem kimondottan taxis alkat. Valóban nem az. A kamera valamelyik oldalán akarja kipróbálni magát, illetve vágni is szeretne. Karácsony óta uberezik, karácsonykor vásárolta az autót az Uber miatt, tehát hat hónappal később vásárol majd az autó árából időt, mert az Uber kivonul, és Dávid egyébként sem az a taxis alkat. Ekkor már értem, hogy mind Péter, mind András és mind Dávid uberes alkat és az uberesek nem aggódnak, hiába várok arra, hogy valaki aggódjon itt nekem, ezek az emberek megtanulták, hogy nem aggódni, hanem cselekedni, gondolkodni, applikálni kell. Dávidtól tudom meg azt is, hogy mi volt a kormány indoka: a diszpécserszolgálat hiánya, ami szabálytalan, az applikáció nem törvényellenes, kiegészítő szolgáltatásként elfogadják, de kötelező a diszpécserszolgálat, ezt viszont az Uber nem teljesítette. Szombaton felvonulást tart az Uber, búcsúbulit, amin Dávid is ott lesz a Hősök terén, és remélhetőleg sikerül kapcsolatokat építenie.

Dávid véleménye: sokat nem szabad autóban ülni. Dávid terve: referenciát fog felmutatni. Dávid szerint a City Taxi tulajdonosa állítólag valami rohadék.
Legérdekesebb élmények a Budai Várban: same in japenese.

Út: Clark Ádám tér–Nádor utca. Várakozási
idő: 3 perc. Menetidő: 8 perc. Sofőr
neve: Csaba. Életkora: kb. 40 év.

Csaba nyitott a beszélgetésre és szereplésre. Sajnálja, ami történt. Ő sem érti teljesen a politikát, nem érti, ha el akarták kaszálni az Ubert, miért nem lehetett márciusban, miért kellett végigcsináltatni mindenkivel a vizsgákat, az engedélyek beszerzésének procedúráját. Csaba sem panaszkodik, ő sem aggódik, azonnal a lényegre tör, mutatja a jövőt: TAXIFY. Észt fejlesztés, ugyanaz a felhasználói élmény, mint az Uber, augusztus 1-jén indul. Lesz diszpécserszolgálat, harmóniában a BKK taxitörvénnyel. Az autók sárgák lesznek, taxis tarifa, de nem szorzós. Bár még nincs élesítve, az applikációt már le lehet tölteni, a Szigetre már állni fog a rendszer. Zajlik az Uber-sofőrök átképzése, először 50 autóval. Minden megfelel a taxistörvénynek, tengelytáv, csomagtartó űrtartalom, sárga matrica. Csaba autója ugyan nem felel meg ezeknek a szabályoknak, de majd bérel egyet, nem aggódik. Ezek az uberesek nem aggódnak. Biztos abban, hogy nem tiltják majd be a Taxifyt, mert minden törvénynek megfelel. Nem csak lelkes, de optimista is ez a Csaba. Az Uberrel szerinte az volt a gond, hogy nem voltak hajlandóak figyelembe venni a törvényeket, itt a Szilícium-völgyből a szoftver, minek ide diszpécserszolgálat. A Taxify ellenben nem siránkozik, ők már az Ubernél is kevesebbet siránkoznak, megoldják, lesz egy 2 m²-es szoba, egy íróasztal, nesze nektek diszpécserszolgálat, mindent meg lehet oldani. A szolgáltatás applikációra épül, de le lehet majd inteni az autókat az utcán, kártya, készpénz, ötvözik a taxit az Uberrel. Csaba szeretett a saját autójában ülni, élvezte ezt a munkát, és sajnálattal figyeli azt a merevséget az ország és a törvénykezés részéről, amivel elutasítják a modern technológiát. Nem taxizott korábban, mert nem tudott azonosulni sem a kinőtt öltönyös, autótáskás, sem az agyontetovált és kopasz arculattal.

Csaba véleménye: a taxislobbi győzött, ugye, első körben. Csaba terve: TAXIFY. Csaba szerint a City Taxi tulajdonosa állítólag: Seszták, Tarlós felesége, illetve Rogán.

Legérdekesebb élmények a Nádor utcai taxis kocsmában: kinőtt öltönyök, autótáskák, ostáblázó taxisok.

Taxisok véleménye: ezek lopnak, csalnak hazudnak. Taxisok terve: ostáblázás. Taxisok szerint a City Taxi tulajdonosa: ne fotózzál!

g.m.
vasárnap hírek
07.24.
... See MoreSee Less

2 days ago  ·  

Nézd meg a Facebook-on

Gerlóczy Márton megváltoztatta a borítóképét. ... See MoreSee Less

2 weeks ago  ·  

Nézd meg a Facebook-on

A Zöld Szentély

- Elnézést a zavarásért.
- Tessék parancsolni.
- Kérhetnék önöktől két szál cigarettát? Kifizetném.
- Hová valósinak tetszik lenni?
- Dán vagyok.
- Dán. Értem. Nagyon szép ország. Akkor tessék csak nyugodtan fizetni.
- Miért, ön hová valósi?
- Én, kérem, magyar vagyok.
- Ó, értem. Parancsoljon, itt a pénz.
- Köszönöm szépen. Nagyon kedves öntől.
- Igazán nincs mit.
- Tessék csak elvenni akkor a két szál cigarettát.
- Köszönöm.
- Nagyon szívesen. Hölgyem, várjon! Van egy perce? Nem akartam megbántani.
- Nem történt semmi.
- Üljön le kérem. Ön teljesen egészségesnek látszik. Szeretné tudni, hogy miért kértem el a cigaretta árát?
- Mert ön magyar, én pedig dán vagyok.
- Nem egészen. Üljön le. Kérem, ne haragudjon, a helyzet az, hogy hamarosan elhagyom ezt a szigetet, és egészen biztos, hogy nem térek ide vissza. Soha nem gondoltam volna, hogy én a nyugat-európai embereket egy ázsiai szigeten fogom megutálni. Azért kértem el a pénzt, mert utálom magát, pedig ez helytelen. De nekem ebből már elegem van.
- Miből van elege?
- Az épületet, ahonnan jövök, templomnak nevezik. Itt van nem messze, pár lépésre a tengerparttól, a kókuszfák között.
- A Zöld Szentélyre gondol?
- Igen. Ismeri?
- Persze.
- De ugye nem volt bent?
- Még nem, de ha megittam a sört, a férjemmel benézünk, valami ceremóniát tartanak ezek a kedves fiatalok.
- Eszébe ne jusson!
- Miért?
- Nézze, engem egy elkeseredett apuka hívott meg a ma esti rendezvényre, aki másfél éve költözött ide a szigetre a feleségével és a négy gyermekével, és az asszony egy nap besétált abba a templomba, és most válni akar, mert a férj nem érti meg őt, és a férjnek nincs más választása, be kell lépjen a temploba, és meg kell ismerkedjen ezekkel az emberekkel, és tönkre kell menjen, hogy a házasságát megmentse, mert az asszony, én láttam az asszonyt odabent, teljesen megőrült, egy selyemsállal a kezében táncikált fel s alá a teremben a szentély körül, és a tekintete olyan üres volt, mint egy dévérkeszegé, és olyannyira reménytelenül menthetetlen, hogy a férjnek nincs választása, követnie kell a feleségét a semmibe, különben egyedül marad a bánatával, hogy mindenét elvesztette, és láttam rajta, hogy döntött, feladja a küzdelmet, és vámpírrá változik. Ugye nem akarja ön is tönkretenni a házasságát?
- Semmi esetre sem.
- Helyes. Szeressék csak egymást. Én még időben kijutottam, mielőtt a füst és a közös éneklés elkábított volna, de sokan nem jutnak ki onnan élve. A bejáratnál azt mondták, bemehetek oda, hogy ők bárkit szívesen látnak, én pedig úgy tettem, mintha tudnám, mi folyik odabent, és úgy viselkedtem, ahogy ők viselkedtek. Bárkit, aki szembe jött, így köszöntöttem: Szia! Hogy vagy? Ekkor elmosolyodtak, és azt felelték: Szia! Jól vagyok. Én is mosolyogtam. Aztán azt kérdezték: És te hogy vagy? Én pedig ezt feleltem: Jól vagyok, köszönöm. Pedig ez hazugság, mert én nem jól, ellenkezőleg, én rosszul vagyok már ettől az egésztől egy ideje. Mintha valami súlyos bűn lenne, ha az ember nem érzi jól magát. Mintha az valami olyasmi lenne, amiről tehetünk. Nem volt nekem semmi bajom, higgye el, attól lettem rosszul, hogy nem szabad rosszul lennem, mert az valami bűn, fogyatékosság. Azok az emberek odabent szörnyetegek, higgye el nekem. Három hónapja vagyok ezen a szigeten. Mindenkit ismerek látásból azok közül, akik odabent vannak, találkozom velük úton-útfélen, boltokban, strandokon, éttermekben, már messziről felismerni őket a motoron, mert egyenes tartással ülnek rajta, mert minden nap jógáznak, a bőrük puha, egészséges, a fogsoruk hibátlan, a hajuk fényes, hosszú, dús, ezek az emberek tökéletesek, tudja, a fiúk izmosak, mind-mind félmeztelenül jár valami pizsomaszerű vászonba csavarva, a lányok háta, istenemre mondom, gyönyörű, azok a lapockák, te jó ég, a keblük kerek, a fenekük formás, kemény, ezek szörnyetegek, hölgyem, ne menjen oda be. Mondja kérem, mit gondol ön egy hegyről? Szereti a hegyeket?
- Szeretem a hegyeket, természetesen. Dán vagyok.
- Igen, értem, én magyar vagyok, én is szeretem a hegyeket, mert nálunk sincsenek hegyek, de azok is szeretik a hegyeket, akiknél vannak hegyek, a hegyeket mindenki szereti, de tudja, nekem az egyik lány, az egyik ilyen szörnyeteg, akivel még másfél hónapja beszélgettem, elmondta, hogy mi a hegy, mi az, hogy hegy, egyáltalán.
- És mi az?
- A hegy az hegy.
- Igen?
- Várjon. Nem csak ezt mondta. Azt is mondta, hogy a fa az fa. És a vízesés, kapaszkodjon meg, a vízesés az vízesés. Viszont!
- Viszont?
- Viszont van itt egy kérdés. Mi van mögötte?
- A hegy mögött?
- Nem. Mi van úgy belül. Úgy igazán. A hegyben.
- Értem.
- Igen, én is értem. Energiák vannak, tudja, meg spirituális szintek vannak, ezt is mondta. Válságban volt, azt mondta, válságban vagyok, mert a második szinten ragadtam, én pedig kértem egy sört, mert nagyon megijedtem, és a lány, ha látta volna, hogy nézett rám, micsoda megvetéssel. Tudja, hogy mi van a sörben? Ne válaszoljon. Lehet, hogy azt hiszi, tudja mi van egy sörben, de téved. Látom, hogy söröznek, maguk dánok, szeretik a sört, látom, hogy a férje is szereti a sört, pedig ez a thai sör, köztünk szólva, nem az igazi. A hegyekről sem tudott semmit, ne próbáljon megérteni. A sörben erőszak van. A kávéban is. Sok-sok erőszak. Én ezt az egészet már föladtam. Mielőtt hazamegyek, látni akartam ezeket az embereket együtt, egy kupacban, látni akartam a ceremóniát, amikor összegyűlnek és ünneplik egymást. Hallja? Hallja, hogy énekelnek? Milyen nyelven énekelnek, dánul?
- Ez biztosan nem dán.
- Nem, hát persze, hogy nem, és nem is svéd, és nem is francia, és nem is német, és nem is angol, pedig akik odabent vannak, azok többnyire dánok és svédek és britek és franciák és németek, igen, a legtöbbjük német, az a lány is, aki az ajtóban ezt az izét a homlokomra ragasztotta, és azt mondta, hogy én vagyok szomorúság zöld istene, aztán valami csillámport szórt rám, és mosolygott, és megsimogatta az arcomat és azt mondta, hogy lépjek be a templomba. Ezek mindent templomnak neveznek, nem messze innen, a fővárosban van egy csokoládébolt, akarom mondani templom, a Meztelen Csokoládé Temploma, halott róla esetleg?
- Nem, nem hallottam.
- Figyeljen ide, óvakodjon ezektől, ígérje meg nekem, hogy nem megy oda, nem teszi be a lábát abba a boltba. Ez a svájci házaspár meztelenül készíti a csokoládét abban a templomban, és az emberek tolonganak, hogy megvehessék ezt a csokoládét, de nem mehet be oda akárki, időpontot kell kérni, a házaspár a templom bejárata előtt fogadja az embereket, és nem engednek be akárkit, ők döntik el, hogy bemehetsz-e a templomba, és ki kell öltözni, vasalt ing, hosszú nadrág, mert az egy templom, és oda, ahol ők meztelenül készítik a csokoládét, nem lehet bemenni rövidnadrágban vagy gyűrött ingben, érti?
- Értem.
- És érti már, hogy miért kértem el öntől ezt a pénzt a cigarettáért?
- Azt hiszem, igen.
- Pokoli egy hely ez. Örülhetünk, hogy még életben vagyunk. Mondja, hallott ön Jim Jones-ról, hallott ön Jim Jones koktéljáról?
- Nem.
- A Népek Temploma egy vallási szekta volt az Egyesült Államokban, ott is mindenki mosolygott eleinte, aztán ez a Jim Jones Guyanába költöztette a szektáját, és egy napon összehívta őket, és megitatott velük egy koktélt, és mindenkit megölt, aztán magával is végzett, és engem itt a templomnál, a Zöld Szentély bejáratánál valami teával kínált az a mosolygó német lány, de természetesen nemet mondtam. Ha látta volna azoknak a lányoknak az arcát, akik a füstölők körül táncoltak, ha látta volna azokat a hacukákat, hát a Gyűrűk Ura az bakkfitty, mi Magyarországon erre azt mondjuk, ilyet még nem basztam, ezek a lányok olyan gyönyörűek voltak, a tekintetük olyannyira üres volt, hogy az ember, ha nem figyel oda, mindent elfelejt, ami értékes a világon, szenvedést, szerelmet, fájdalmat, művészetet, ha nem távozik időben, olyan lesz, mint ők, egy gyönyörű lepke, amely céltalanul repked egy csendes öböl víze felett, ezek mindent elpusztítanak magukban, aminek értelme van, higgye el nekem, és tudja, mi a célja az egésznek, tudja, mivel ér véget ez a ceremónia, hát a baszással, hölgyem, a baszással, amit, biztos vagyok benne, ők nem így neveznek, de nem érdekel, hogy nevezik, ez az egész erre megy ki, a baszásra, ez a sok nyugat-európai fiatal az apjuk pénzén iderepül a sugárhajtásos géppel, és kibérel egy motort, és beköltözik valami templomba, ahol mindenféle energiák hatására megtalálja önmagát, de valójában baszni jön, érti?
- Baszni jó.
- Persze. Persze, hogy jó. De mondja meg nekem, talán azzal hirdetik ezeket a helyeket, ezeket a kurzusokat, talán az van ennek az épületnek a bejárata fölé írva, hogy baszni jó? Nem kérem, az van odaírva, hogy, mit tudom én, mi van odaírva, nem érdekel, hogy mi van odaírva, valami sületlenség, valami hókuszpókusz. Ahogy egy barátom mondaná, ezek azt hiszik, hogy a Stendhal a Juventus csatára, ha véletlenül arra vetemedne, hogy valami értelmes dologról szeretne beszélgetni velük, azonnal elterelik a témát, és még ön fogja kellemetlenül érezni magát, mert olyan földhözragadt dolgokkal foglalkozik, mint a művészetek, ezek megvetik a művészetet, ezek úgy félnek a művészettől, mint a tűztől, mert annak tartalma van, mert az anyagból van, mert az egy építmény, mert szabályai vannak, ezek megvetik az anyagot, mert az kézzel fogható, és megvetik az alkotást, mert az anyaggal dolgozik, egyáltalán, a munkát is megvetik, attól is rettegnek. A cigaretta az cigaretta, igaz?
- Igaz.
- És mi van mögötte, a kurva életbe? Nem értek hozzá, de tudok ezt-azt, sejtek ez-azt, kiskereskedelmi ár, nagykereskedelmi ár, csomagolás, papír, dohány, dohányföld, kizsákmányoltak, munkások, kereskedők, nagytőke, felégetett erdők, és igen, ára is van, amit ön a munkájával keresett pénzből fizet ki, ahogy én is, ez van a cigaretta mögött, feltételezem. Nekem sürgősen el kell utaznom erről a szigetről, mert hamarosan megőrülök. Egyetért velem ebben?
- Teljes mértékben egyetértek. És mit fog csinálni, ha hazamegy?
- Be fogok rúgni. Úgy fogok berúgni, ahogy egy kelet-európai, mert reggelre úgy akarom érezni magam, mint egy kelet-európai.
- Az milyen?
- Nos, erre most nincs időm, ez egy nagyon bonyolult kérdés, és mint látja, igen zaklatott állapotban vagyok, de egyet mondhatok: egy kelet-európai soha nem fogadná el öntől a pénzt a cigarettáért.

(Megjelent Az Alibi - hat hónapra című antológiasorozat FÜST című kötetében)
... See MoreSee Less

2 weeks ago  ·  

Nézd meg a Facebook-on

Gerlóczy Márton megváltoztatta a profilképét. ... See MoreSee Less

2 weeks ago  ·  

Nézd meg a Facebook-on

Július

Kedves Pongrác,

Te még nem tudod, mert csak most, ezen a nyáron, pár napon belül leszel ötéves, de hamarosan, az életkorod szempontjából teljesen jelentéktelenül rövid időn belül megtudod, hogy a világegyetem szélessége egyes kutatók szerint 78 milliárd fényév, Brooklyn nem tágul, mégis én, a te nagybácsid és keresztapád, bár a távolság szempontjából teljesen jelentéktelenül közel van lakhelyemhez, még soha nem jártam a Dunaegyházi Csipetka Fesztiválon. A Jenő hívott meg engem, egy bajszos, szőrös mellkasú, ráncokkal sűrűn barázdált homlokú, hatalmas szívű hős, akit már korán reggel kiver az ágyából az ő hatalmas szíve, hogy együtt ébredhessen a példaképével, a nappal. Jenő villanyszerelő, és mint ilyen a sötétség nem kedvére való, és egy percet sem hajlandó alvással tölteni, ha a nap már felkelt, és ébren sem szívesen marad, ha már lement, egészségesen szomorú ember a Jenő, mint a hősök általában. Minden érdekli a Jenőt, de ne akard, Pongrác, hogy ezeket felsoroljam, erre itt most nincs idő, hiszen tudod, hogy a világegyetem szélessége egyes kutatók szerint 78 milliárd fényév, és abba aztán nagyon-nagyon sok minden belefér, és az mind-mind érdekli a Jenőt, aki a dunaföldvári buszállomásról szállított engem a faluba, a Duna partjához közel eső dunaegyházi Duna-holtághoz. Nem csak engem, illetve hölgyismerősömet, de az áramot is kivezették a holtághoz, mert áram nélkül ezek a falvak, ezek a kis galaxisok már nehezen ünnepelnek nyaranta itt a Kárpát-medence lapos univerzumában, mi több, a legfontosabb programok lebonyolításához, vattacukorhoz, rockkoncerthez, mulatóshoz, popkoncerthez, légvárhoz, rodeóbikához, vizes focipályához, főzéshez és sütéshez az áram elengedhetetlen, és ha jobban belegondolok, Pongrác, minél fiatalabb egy ilyen fesztiválnak nevezett falunap látogatója, annál több áramot használ. A gyerekek rajonganak mindenért, ami magától csinál valamit, és eltereli a figyelmüket a világegyetemről, tehát az áramnak és Jenőnek az a feladata, hogy elterelje a figyelmünket a világegyetemről, nekem le kellett utaznom Dunaegyházára, hogy ezt megértsem, ott kellett üldögélnem az árnyékban a rodeóbika mellett, amit később ki is próbáltam, ki kellett próbálnom, mert azt mondta nekem egy kanadai barátom, hogy mi, európaiak teljesen félreétjük ezeket a rodeósokat, azok olyan kemény gyerekek, mint a Sziklás-hegység, és én - bár a lámpalázam szempontjából teljesen jelentéktelenül kevés ember előtt - kipróbáltam ezt az elektromos árammal működtetett rodeóbikát, amin félreérthetetlenül kemény gyereknek mutatkoztam ott a fűzfa alatt, a gyerekeket figyelve, akik sokkal több elektromos áramot használnak a középkorúaknál. A középkorúak, a gyermekek szülei a légvár helyett az elektromos gitárokkal felálló kalocsai zenekar kezdésére vártak a jéghideg dobozos sörrel a kezükben, négy, négy, négy kettő, négy, hat, négy, kettő hét, négy, sorolta legkedvesebb számait Húsvét Ferenc, az Easter Zenekar frontembere, aki a fellépés alatt többször tett halványabbnál halványabb utalásokat arra, hogy a zenekar bevétele a növekedés szempontjából teljesen jelentéktelenül kevésnek mondható, de hát szegény Húsvét Ferenc szavai úgy hagyták el a csipetkát emésztő tót közönség egyik fülét, éppen úgy, ahogy a másikba érkeztek, nem érdekelte őket Húsvét Ferenc bánata, mert szólt a Nyolc óra munka, amíg szólt, de később nem szólt, mert Húsvét Ferenc nagy bánatában, túlsúlyos termetével a muskátlik közt ugrálva véletlenül belerúgott egy kábelbe, és a Dunaegyházi Csipetka Fesztivál áramellátása, hogy is mondjam, megszűnt. Én nem tudom, te mit tettél volna, Pongrác, de ezek a tót gyerekek rezzenéstelen arccal vették tudomásul, hogy kivész az áram a világból, és leereszt a légvár, a rodeóbikát körülölelő rodeópálya, a vizes focipálya és az egész fesztivál, egy percbe sem telt, és kilapult ott minden, utoljára a légvár pálmafái dőltek el, és egyedül a rodeóbika maradt talpon. Az öregek, akik a fesztiválnak nevezett falunapokon a legkevesebb áramot használják, nyugodtan elüldögéltek a szalmabálákon vagy a tűz mellett, kezükben egy kis borral, és nem volt szükségük erősítőre, ha énekelni kellett, mégis aggódhattak kicsit a gyerekekért, hogy mi lesz most a gyerekekkel áram nélkül, mert hiába nincs szükségük áramra, vigyázniuk kell a gyerekekre, amíg a szüleik a koncertet nézik, és ha egy gyerek áram nélkül marad, akkor felügyelet nélkül marad, nekem le kellett utaznom Dunaegyházára, hogy ezt megértsem, ott kellett üldögélnem a leeresztett rodeópálya mellett, miközben a középkorú anyukák már az okos telefonjukkal a kezükben várták, hogy közös képet készíthessenek Coryval, a Happy Gang együttes kissé megfáradt frontemberével, akit én a világegyetem szélességéhez képest teljesen jelentéktelenül határozott módon kevertem össze a Hip Hop Boyz együttes frontemberével, Levy- T-vel, és elnéztem szegény Levy- T-t, ahogy ott ugrál megőszülve, sápadtan, a szebb napokat is látott izomzatával, pedig nem Levy-T ugrált ott előttem, nem az ő felsőteste láttán sújtott le rám az elmúlás gondolata, hanem Cory felsőtestének izomzata láttán. Cory is rengeteg áramot használt, talán többet is a kelleténél, hogy lázba hozza a szülőket, az anyukákat, akik nem sokkal korábban még tésztát szaggattak a levesbe, akik Cory fénykorában voltak fiatalok, de most már ugyanúgy néztek ki, mint a szüleik, a szalmabálákon üldögélő szüleik, akik annak idején - amikor Corynak éppen szép napokat látott az izomzata - berontottak a szobájukba, és azt üvöltötték, kapcsold ki, kislányom, vagy halkítsd le ezt a szart, ha nem akarsz egy kurva nagy pofont, ne mondjam még egyszer, hát miért nem tudsz te rendes zenét hallgatni, mondjuk Beatricét vagy valamit a Húsvét Feriéktől! Amikor lement a nap, elindultunk hármasban hazafelé, és a kihalt falu főútján a csillagos ég alatt a Jenő egyszer csak azt mondta, hogy ezeken a nyári estéken ő szeret kiülni a kertbe, és nézni az eget, és elgondolkodni azon, hogy ő a világegyetem méretének szempontjából teljesen jelentéktelenül apró kis porszem, pedig ez nem igaz, Pongrác, mert a Jenő nélkül ebben a faluban nem lenne se áram, se Jenő, és mindenki az eget nézné unalmában, és azon gondolkodna, hogy milyen jelentéktelen kis porszem ebben a nagy, egyes tudósok szerint 78 milliárd fényév széles világegyetemben, szóval ez nem igaz, a Jenő porszem ugyan, ez tagadhatatlan, de semmiképpen sem jelentéktelen, keress nekem a világegyetemben még egy olyan villanyszerelőt, Pongrác, aki a saját pénzén játszóteret épít a gyerekeknek a faluban, és fákkal ülteti be a az üresen álló telkét, ilyesmit egyedül jelentékeny porszemek tesznek, és te még nem tudod, Pongrác, mert csak most leszel ötéves, de hamarosan, az életkorod szempontjából teljesen jelentéktelenül rövid időn belül megtudod, hogy ez a legfontosabb, játszóteret építeni azoknak, akik körülötted élnek, semmi más dolgod nincs, mint megépíteni ezt a játszóteret, és időnként ellenőrizni, hogy ott minden biztonságos, szórakozásra és kikapcsolódásra alkalmas, aztán nyugodtan kiülhetsz a kertedbe, és nézheted az eget, ennyi jár neked, ezt a kis szomorúságot te mindenkinél jobban megérdemled.

g.m.
népszabadság
07.09.
... See MoreSee Less

3 weeks ago  ·  

Nézd meg a Facebook-on