ÚJ KÖNYV ELŐRENDELÉS

ELŐRENDELÉS


Gerlóczy Márton regénye családi naplók, levelezések, néprajzi, prózai és lírai művek felhasználásával készült, de vázát két nagyobb lélegzetvételű írás, Gerlóczy nagyanyjának, Jékely Mártának, és dédanyjának, Schéfer Idának
az emlékirata adja.

Legfrissebb cikkek

KÖNYVEK

Mikecs Anna: Altató
Gerlóczy Márton regénye családi naplók, levelezések, néprajzi, prózai és lírai művek...
Tovább...

Elvonókúra
"Lajos! Én ott nem fogok inni. Érted?"
Tovább...

Check-in
Azt mondják, idegenben jövünk rá, kik is vagyunk valójában.
Tovább...

Igazolt hiányzás
Az önéletrajzi ihletésű regény "nehezen kezelhető főhőse azzal...
Tovább...

A csemegepultos naplója
A lókolbászok akarták így. A lejárt májasok. A kolozsvárik...
Tovább...

Létra
Gerlóczy Márton legújabb regénye, a Létra egy házról szól...
Tovább...

2 weeks ago

Gerlóczy Márton
Nézd meg a Facebook-on

3 weeks ago

Gerlóczy Márton

Bálint Vera: Schéfer Ida, most légy kerekes Terézia.

Fene tudja, hogy bukkant fel, bizonyára a szokásos netes szörfözéssel, amikor keresek valamit, és rá is akadok valamire, csak éppen nem arra, amit kerestem, hanem valami egészen másra, ami viszont már köszönő viszonyba sincs az eredetivel. De mindegy, még jobb is, egy nem várt kincs. Hát hogyne lett volna számomra az egy családregény, ami a felmenők naplóján alapszik! Nosza, gyorsan elolvastam, meghallgattam-néztem mindent, ami a témában fellelhető. Ezt el kell olvasni!

Nem is maga a stílus, vagy a történetfüzér bűvölt el, hanem a szituáció. Az a tény, hogy a nagymama és a dédmama is nagyjából azonos sorsokat futott be, ebből következően megegyező érzéseket és kínokat élt át, olyanokat, amilyeneket egyébként majdnem mindannyian. Érdekes, hogy mindkét nő egy naplóval osztotta meg a fájdalmát, valami belső késztetést érzett sorsa legyezésére. Csodálkoztam (ahogy Gerlóczy egy interjúban említette), hogy Jékely Márta nem olvasta anyja naplóját, csak a fiókjába süllyesztette, nem is sejtve, hogy egyszer majd több ezren lapozzák fel. Igazából sokkal izgalmasabb volt számomra a tényfeltárás folyamata, az apró kis részletek, a titkok lassú kinyílása, amik az interjúkban bontakoztak ki, mint maga a regény.

Különös elbeszélési formákat használ az író, néha váratlanul csap át egyes szám első személybe, amikor Mikecs Anna, a három évesen vérhasban meghalt kislány beszél saját magáról, de többnyire a szokásos narratíva marad, az egyes szám harmadik személyű. A szerző dédanyja, Schéfer Ida, és nagyanyja, Jékely Márta (Jékely Zoltán húga, Áprily Lajos lánya) naplóján alapszik a történetszövés.

Már Áprilyt is kérlelte a lánya, Márta, hogy írja meg a család történetét, de Lajos úgy tartotta, hogy egy ilyen könyv túl nagy terhet és szomorúságot róna a családra (apja sikkasztott egy gyufagyárból) Gerlóczy Márton azonban már szerencsére nem volt ilyen tartózkodó, ő bátran vette elő a déd- és nagymama naplóit, leveleit, és megpróbálta az irodalom regényévé szőni az élet regényét.

Boldogtalan nők mesélnek életükről, akik a házimunkák véget nem érő robotjában őrölték fel fiatalságukat, reményeiket, vágyaikat, szerelmeiket. Mindketten tehetséges, többre hivatott nők voltak. Mindkettőt csúnyán megalázta, megcsalta férjük. Mindkettő több gyereknek adott életet. Jékely Márta, a nagymama első házasságából kettőnek, akik közül az első, Mikecs Anna, három évesen halt meg, a második, egy kisfiú, rögtön a születése után. Később férjhez ment egy szobrászhoz, Mészáros Dezsőhöz, tőle is született két gyermeke, az egyikük, Zsófi, Gerlóczy édesanyja. Életét végigkísérte számos betegség, az egyik jött, a másik ment. Élő példa az ép testben ép lélek lehangoló igazságára.

Hasonlóságok tömkelege, már csak az asszonysors okán is, de személyiségünk folytán is. Kezdve a banális paprikás krumpli motívumon (nem tudta, hogy utálja a férje-nem tudtam, hogy ő mást ért alatta) a közös játékokon (fallabda, icka) át a szülés szeretetéig, egészen a mások előtt megszólalni nem tudás terhéig. Sokszor olyan, mintha ő én lennék, vagy fordítva.

Mindenben kételkedik, így semmit sem tudna biztosan állítani, hangjából hiányzik az erély, és a tekintélykövetelésnek az a foka, ami szükséges lenne a pedagógusfoglalkozáshoz. Nyomasztja, hogy rossz pedagógus, hogy nem tud az emberekkel bánni... És magányában szépen felöltözik, ki tudja, hátha mégis jön valaki. Felvettem új ruhám/ mert hátha ma hozzám/ eljön egy szép fiú/ csókolni forró szám. Magát is siratja, amiért nincs ideálja, és azt gondolja, nem is lesz már sohasem.

Na, és a FÉLELEM, félelem mindentől, ami félelmetes, és ami nem, félelem a gyilkostól, betegségtől, a súrlódásoktól, a zajoktól, Deszka Jánostól, rémhistóriáktól, koponyáktól, és attól, ha közelít a december vége. Félt az elhatározásaitól, a kezdeményezéseitől, a cselekedeteitől, mert majdnem mindegyik balul ütött ki, és ez bizonytalanná és önmarcangolóvá tette.

De van felismerés is persze, az mindig van, a felismerés, hogy nem lehet, nem érdemes fájdalmakon rágódni egész életünkben, mint ahogy tette Márta a szerető, Borbély Magdi miatt, aki még évek múlva is megdöbbentő és elgondolkoztató haragot váltott belőle. Amikor már túl mindenen, egy buszon szemben találja magát a megcsúfult csábítóval, aki már senkinek sem okozhat kárt, akkor is előbuggyan belőle, sebzett lelke legmélyebb bugyraiból a gyűlölet, és odakiabálja neki, hogy ő egy szajha, akit egész életén keresztül átkozott és akit legszívesebben most is szemen köpne. Mi értelme ennek? Az éveken keresztül csócsált keserűségnek? Ebbe csak az emésztőrendszer hal bele, Borbély Magdi biztosan nem.

Gerlóczy szájhúzós kelletlenséggel fogadta egyik riporter feltevését a könyv filmmé alakításáról. Pedig lehetne belőle film, nagyon is könnyen. Akár szürrealista álomképek lágy füzérével. Hisz annyi képpé dermedt pillanat van benne.

Ebéd az ükszülőknél. Az asztal patyolat fehér terítővel letakarva. Rajta középen egy színes futó. Egy másfél literes fajanszkancsó tele vízzel, egy másik fél literes tele borral. Terézia és a gyerekek tányérja mellé villa, Schéfer Andrásnak, a családfőnek kés is jár melléje. Leül termetes bőrfoteljébe és orrára tolja aranykeretes cvikkerét, a vacsoráig a Magyar Polgárt lapozgatja. Aztán nyílik az ajtó, és elsőként Terézia, a felesége lép be, nyomában a cseléd. A gyerekek a mákos laskából szednek a tányérjukra, Schéfer András pedig a sültből falatozik. Amikor szájához emeli poharát, ujján megcsillan a nagykövű gyűrűje, közvetlen a jegygyűrű mellett.

A dédmamának, Schéfer Idának volt egy barátnője, akit egy kórházban ismert meg. Néha elment hozzá, és ilyenkor leültek, és hosszasan fésülgették egymás haját.

Ida a sötét fürdőszobába zárta a rosszalkodó Zsoltot (unokája Zoltántól), aki egy darabig ott gubbasztva sírdogált, aztán ha szólni tudott végre, kikiabált: csin, csin, itt a jó fiú. Valószínű, nem mondta senki Idának, amit Márta is csak később látott a tévében: a gyereket nem lehet sötétbe zárni, mert egész életében félni fog a sötét színektől. Márta félt.

Vagy: miután Márta elvégezte a gépíró iskolát, munkába áll Dunapentelén egy gyárban. Egész nap iratok fölött görnyed, ki sem látszik a munkából, Gerő elvtárs elhalmozta másolni való szovjet anyagokkal. Csak ír, ír, megállás nélkül, miközben fulladozik a teremben terjengő tömény cigarettafüsttől. Kalitkából szabadult rabmadárként hagyja ott a világnak ezt a sűrített poklát.

Vagy: Márta fekszik a nőgyógyászati műtőasztalon. Ki van kötve a négy végtagja, olyan, mint egy felkoncolásra előkészített csirke. Mindent lát a fölötte elterülő kerek tükörben, és a mindent érez, az érzéstelenítés nélkül végigvezetett műtét minden rettenetes fájdalmát. Krisztus jut eszébe ekkor, mert noha nem vallásos, megnyugtatja a gondolat.

Ki tudja előre, hogy minek mi lesz a vége. Ha tudnánk, értelmüket vesztenék a dolgok. Ki mondta volna meg például a tevékeny Áprilynak, hogy élete végén elér egy pontra, ahol katatón ürességgel állandóan csak egy szót ismételget, azon töpreng: szorongás, és innen kezdve nem érdekli semmi, semmi, még a saját neve sem, és soha többet nem mosolyog már, mert csak egy vágya lesz menni, elmenni mihamarabb.

Vagy ki mondja meg az édes, tündéri, kezelhető kisbabáról, Zsófiról, hogy egyszer majd fájdalmat is fog okozni anyjának, ahogy szakadékok szélére sodorja magát örökös nyughatatlanságával.

Babonás félelmek, sejtelmek is átsuhannak a művön, mint az életben is mindenkinél. A gyűrű például vándor motívumként. A konfirmálás után Ida egy gyűrűt kap anyjától. Ha a gyűrűből kihullik egy kő, Hegyi Árpád el fog hagyni, gondolja. Kiesik a középső. Következik Márta, Ida lánya, aki Lacival eljegyzésük után sétálni indul a Szamos partjára, a Hójába, kedvenc helyükre. Hazafelé Laci észreveszi, hogy nincs rajta a gyűrű. Márta három napig kutat utána. Mindhiába. A sorban a következő Zsófi, Márta lánya, aki Dezsőtől, Márta második férjétől kapott gyűrűt kéri el. De aztán el is hagyja, amikor Gyurival sétált a Duna-parton, elgurul. Így kapcsolódott a gyűrűhöz, mint tárgyi megnyilvánuláshoz, a balszerencsés ómen, mint babonás tapasztalat.

Vándormotívum az erősen kidomborodó hármas ér is a kézfejen, ami olyan, mint a szigony és ami Lajos megfigyelése szerint a felmenőkön időről időre visszatér.

mek.oszk.hu/19100/19106/?fbclid=IwAR3hXP-DsIr6_F7nuYx5Hw3Ntn3n7EDGp8xbPoc0fy9K72bc4TOvKZj-9Tg
... See MoreSee Less

Nézd meg a Facebook-on

3 weeks ago

Gerlóczy Márton

Szabó Eszter zsíremberével a borítón szépen fogy a csemegepultos új kiadása.

Ötvös úr januárban játszotta a 150. előadást. Nem emlékszem pontosan, talán 3 kilót mondott, annyit veszít a súlyából egy előadás alatt, tehát 2014 nyara óta 450 kilót fogyott. Soha nem fogyott még a kedvemért ennyit egyetlen férfi sem. Köszönet érte!

Itt lehet jegyet vásárolni, ha van:

port.hu/adatlap/szindarab/szinhaz/a-csemegepultos-naploja/directing-20671

Itt pedig képeket:

eszterszabo.hu/

És a könyvet:

bookline.hu/product/home.action?_v=Gerloczy_Marton_A_csemegepultos_naploja&id=306833&type=22
... See MoreSee Less

Nézd meg a Facebook-on