Home Publicisztikák

Elmaradás

Az IKEA-ban vagyok. A kollega polcot keres, mert új nő költözött az ingatlanba és hajléktalanok a bugyogói. Nekem semmi dolgom itt, csak követem a sárga nyilakat és várom, hogy eltakarodjunk innét. Kiveszem a telefont. Magánszám.
– Halló!
– Jó napot kívánok, Alsószegi Péter vagyok az ERSTE bankból és Márczy Lajost keresem.
– Én vagyok, jó napot.
– Márczy úr, szeretnék kérni egy születési…
– Nyolcvanegy, nullanyolc, tizennyolc.
– Köszönöm, igen. A rendszerünk elmaradást mutat az ön hiteltörlesztésénél, és…
– Tudok róla.
– Tud róla?
– Igen, tudok. Körülbelül úgy a hét második felében szándékozom befizetni.
– A hét második felében, rendben. Akkor elteszem csütörtökig, ebben megállapodhatunk?
– Persze, kedves Péter, remek lesz. Viszonthallásra!
– Megkérdezhetem, hogy miért csúsznak a befizetések?
– Hogyne kérdezhetné meg. Mert más befizetések is csúsznak.
– Történt esetleg maradandó egészségkárosulás, vagy haláleset a családban?
A hálószoba- osztályhoz érek és leheveredek egy hófehér nászágyra.
– Hát, most, hogy mondja, Lucyke elment.
– Hogy kicsoda?
– Lucyke, a kiskutyánk.
– Jaj, végtelenül sajnálom. Hogy éves volt?
– Nulla, kedves, Péter, nulla. A parvó vitte el.
– Jesszus, az borzasztó.
– Ismeri a parvót?
– Hogyne ismerném, Márczy úr. A szájon át felvett vírus elsődlegesen a torok nyirokszöveteiben szaporodik el, majd a véráramba jut. A vérárammal való szóródást követően a vírus elsősorban a bélnyálkahártya hámsejtjeiben, a nyiroksejtekben és kölyökkutyákban a szívizomsejtekben is szaporodik.
– Pontosan ez történt Lucykével is. Magának is van kutyája?
– Volt. Tudna nekem adni esetleg egy vonalas számot, amin elérhetjük, ha ezen nem tudjuk?
– Szükségtelen, ezen mindig elérnek. Meg aztán kinek van manapság vonalas száma?
– Az állatorvosoknak, például. De szeretném jelezni, hogy egy héttel ezelőtt is kerestük, és nem vette fel. Hívtuk a munkahelyén, és ott azt mondták, hogy külföldön tartózkodik.
– Mit csináltak?
– Hívtuk a munkahelyén.
– Megkérhetném önöket, hogy ne keressenek a munkahelyemen?
– De hát nem értük el. Hol volt?
– Miért, maga hol volt legutóbb nyaralni?
– Montenegróban, a feleségemmel.
– De hisz ez csodálatos. Gratulálok!
– Köszönöm. 15-én lesz esedékes a következő befizetés, ugye tudja!
– Régóta házasok?
– Még csak két éve, de a gimnázium óta tart a szerelem. Mondja, Márczy úr, minden rendben a munkahelyén, nem történt esetleg eltanácsolás, baleset?
– Hát egy kis hasmenés van, de az mindig van, szóval nem komoly. Hova járt Gimnáziumba?
– Én vodkával szoktam szétcsapatni az ebédet, attól jó kemény lesz a széklet. A Szabó Ervinbe jártam.
– Angyalföldre?
– Igen.
– Mit is mondott, hogy hívják?
– Alsószegi Péter.
– Te kis szar!
– Hogy mondja?
– Te loptad el a focicipőmet másodikban! Tudtam, hogy valahonnan ismerős a neved.
– Figyelmeztetem, Márczy úr, hogy a beszélgetést rögzítjük.
– Rögzíted te a jó édes anyádat! Hol a csukám? Eladtad?
– Nem…nem tudom már, régen volt.
– Szóval beismered! Tudod mennyi volt az a csuka? Tizenötezer. Akkor, ’98-ban!
– Én csak kölcsönvettem, én nem akartam…
– Eladtad, mi?
– Nézze, lehet, hogy igaza van, de próbáljuk meg kultúráltan megbeszélni a dolgot.
– Próbáljuk!
– Vissza fogom magának fizetni a cipő árát, bár hozzá kell tennem, hogy használt volt…
– Mi volt használt?
– Jó, rendben, akkor legyen tizenötezer, adjon nekem egy számot és felhívom, ha végeztem.
– Számot, mi? Az anyám másod-unokatestvérének is tudod a számát, nézd ki a rohadt rendszeredből.
– Igen, elnézést, igaza van, keresni fogom.
– Huszonkilencezerrel jössz.
– Micsoda?
– Ahogy mondom.
– De hát ezt, hogy képzeli? Tizenötezer volt, ráadásul használt. Nincs is papírja róla, ez már több a soknál.
– Ne emelje fel a hangját, uram! Huszonkilencezer és kész.
– De miért?
– A kamat miatt.
– És miért pont ennyi a kamat? Miért éppen huszonkilencezer?
– Mert én azt mondom!
– Na, jó, bocsánat, de én leteszem.
– Nehogy lemerd tenni, meg ne próbáld. Hé! Halló!

Népszabadság

2011