Home Publicisztikák

Galamb

Az ablakom a belső udvarra és az emeletemen futó fedett folyosó kopott falára néz. A vakolat omladozik, és a huzat miatt csukva tartott folyosóablakok feletti szellőzőnyílásokból bambán bámul kifelé a bunkója. A galamb.

Ez idáig nem volt se gondom, se konfliktusom velük, sőt, még tiszteltem is őket valamelyest, hogy képesek alkalmazkodni a betonrengeteg embertelen világának körülményeihez, hóban-fagyban kitartanak és soha nem adják fel. Védtem őket az utcán járva-kelve, anyósülésekről ordítottam a gázt adó sofőröknek, és harcoltam a jogaikért. Szimpátiám nem volt alaptalan. Tisztában voltam vele például, hogy a legtöbb galamb csak egy költési szezonra áll párba, néhány fajnál azonban a párkapcsolat több éven át, vagy akár a madarak egész életén keresztül tarthat. Azzal is tisztában voltam, hogy mindez tagadhatatlan bizonyítéka annak, hogy az ember a galambtól származik.

Ismerőseim sokszor mondták: költözz melléjük! Könnyű a földszintről belepofázni a negyediken lakók dolgába! Ahhoz ott kell élni mellettük.

És igazuk volt. Most itt vagyok az elsőn és megbolondulok. Megbolondulok, mert az íróasztalom mindössze két-három méter távolságra van tőle. Jön-megy, mert élénk vérmérséklete és anyagcseréje révén a tetűnek nagy a táplálékigénye és gyorsabb a bélműködése. Csapkod itt a szárnyával, hangoskodik, és végtelenül hamisan búgja a hülye nótáját. Csakhogy a vérmérsékletem nekem is élénk. Ha valaki nem hagy dolgozni, azt megutálom. És én most a galambot úgy megutáltam, mint a szart.

Úgyhogy elindulok. Megnézem magamnak azt a galambot, hogy tudjam, kivel állok szemben. Felmegyek a másodikra, az odúja feletti ablakot óvatosan kinyitom. Kidugom a fejem. A galamb ott bólogat. A feje egyenes vonalban meredeken emelkedő, oldalnézetből négyszögletes, felülnézetből négyzet alakú. A tarkója szabályos ívben lekerekített. Odasóznék egy péklapáttal, de olyat, hogy szemgolyóját is kifossa! A csőre egyenes, a tollazat színével harmonizáló. Középhosszú nyaka a fejét köti össze a testtel. A törzse felöleli a két szárny között lelhető hátat és derekat. Farkának tartása a hát vonalát törésmentes egyenesben követő.

Visszamegyek a lakásba és átgondolom a dolgot. Észreveszem, hogy a lyuk mellett leomlott egy darabka vakolat, és az így keletkezett rés alkalmas lehet arra, hogy egy a laminált padló alá való extrudált polisztirolból készült szigetelőanyag-darab segítségével elzárjam a bejáratot a galamb elől. Hogy biztosra menjek, felhívom a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetségét, és a telefonhoz kérem Budapest és környéke területi képviselőjét. Ő azonban éppen ebédel, csak a Nagytestű és Alakgalamb, valamint a Díszszárnyas és Prémesállat Szakosztály elnökeivel tudnék beszélni, de velük nem akarok.

Elkeseredettségemben felmegyek az internetre és beütöm a keresőbe: galambriasztás. Rögvest egy galambűző társaság honlapjára keveredek, akiknek a logóján egy pirossal áthúzott galamb látható. Ez a nekem való hely. Az alábbi menüpontok közül választhatok: ablakpárkány, gerenda, erkélyre berepülés, világító udvarokba, tetőre, takarítás, padlástakarítás, titkos trükkök, árajánlat. Ez utóbbi zavar. Pénzt költeni a galambra. Nincs az az isten. Hiába tudom, hogy a pénzt valójában a nyugalmamra költeném, akkor sem adom meg az örömöt annak a parlagi rohadéknak. Arról már nem is beszélve, hogy szellőzőlyuk menüpont nem is szerepel a honlapon.

Levágom azt a darabot a szigetelőanyagból és megyek, ezúttal az első emeleti ablakhoz. Tériszonyomat leküzdve felállok a párkányra. Hallom, ahogy a galamb csapkod, majd elrepül. Ahogy lenézek a mélybe, idomított sólymokra gondolok, a sirályokra, akik letépik a galambok fejét Velencében. Arra, hogy veszek egy légpuskát, és úgy lövöm majd ki a galambot, hogy pontosan az ablakom alatti kukába zuhanjon. Mert nem hagyott dolgozni és most meglakol.

Sikerül beerősítenem a lapot a lyukba úgy, hogy teljesen elzárja a bejáratot. Ezt már a lakásom ablakából látom csak igazán, ahonnan annak is szemtanúja lehetek, hogy a galamb visszatér és csapkod a levegőben és nekimegy és csipkedi a világoszöld színű szigetelőanyagot és megpróbálkozik ezzel még vagy háromszor, aztán belátja, hogy rossz emberrel szórakozott, és új lakóhely után néz. A pontosan felettem, üresen álló lakás ablakpárkányát rendezi be magának, ahonnan a leeresztett redőnynek dőlve azóta is zavartalanul és boldogan szarik rám, valamint az alacsony hőmozgású, szinterezett alumíniumlemezből készült ablakpárkányomra.

Megjelent a 2011. május 22.-i lapszámban

Vasárnapi hírek