Home Publicisztikák

Hosszú hétvége

Kicsit elegem lett a napi politikából, a közéletből, a válságból, az EU-ból, a benzinből, a lejárt jódból, és mindenkiből, aki bajszos és elnök, ezért úgy döntöttem, hogy elutazom. Messzire. Messzire a hírektől, feszültségtől, elmebajtól, kilátástalanságtól, fejbe repülő baltáktól és levágott végtagoktól.

Ahol – ha csak pár napra is –, de nyugtom lehet, kikapcsolhatok, és az élet eredendő örömeit élvezhetem. Már a nyakamon volt a hosszú hétvége, de én még mindig nem tudtam, hogy hova mehetnék, amikor eszembe jutott, hogy pár évvel ezelőtt meghívást kaptam Báthory Nikolettától, a Szíriusz naprendszer uralkodójának, Báthory Andrásnak lányától, aki olvasott egy velem készült interjút a Heves Megyei Hírlapban, ami felkeltette érdeklődését. Mivel a szíriuszi rovásírás nyolcvan százalékban azonos a székely rovásírással, nem okozott gondot a levél tartalmának értelmezése. Nikoletta mesélt a Szíriuszról, ahol nincsen tél, az átlaghőmérséklet 24-28 fok. Az emberek arányos testalkatúak, 175 cm magasak, barna hajúak és szakállasok. Válaszlevelemben tudattam Nikolettával, hogy magam is 175 cm magas vagyok. Ennek Nikoletta módfelett örült. Azt is megtudtam, hogy a Szíriuszon az átlagéletkor sokszorosa a földinek, és hogy unokatestvére, Botond, aki kozmikus filozófus, éppen a napokban töltötte be a 199. életévét, amit óriási mulatsággal ünnepeltek. Rengeteg gyümölcsturmix fogyott, mert a Szíriuszon húst nem, kizárólag gyümölcsturmixot fogyasztanak, azt viszont naponta ötször. A Szíriusz őslakói a turul nemzetség, akiknek egy csoportja 37 800 éve érkezett a Kárpát-medencébe, ahol a Pannon-kultúra megteremtése közben sok-sok piramist építettek, többek között a méltán népszerű Pilist, ahol a Föld szívcsakrája is dobog.

A turul nemzetség turul nyelven beszél, ami gyakorlatilag megegyezik azzal a nyelvvel, amit a Földön magyarként ismerünk. Mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoznak, és zöld bocskaiban járnak. A turulok nemzetsége mellett szent békében és egyetértésben él Nimród nemzetsége, a Báthoryak nemzetsége és a Rákócziak nemzetsége. Nimród nemzetsége betelepült nemzetség, korábban a Marson élt, és leginkább mérnökeiről híres. Ők fekete bocskait viselnek, míg a Rákócziak a Napról érkeztek egy robbanást követően, érzékenyek a művészetekre és bordó bocskaiban járnak. A Szíriusz naprendszer vezetői posztját a Báthory család tagjai töltik be, jelenleg Nikoletta édesapja, XXVII. Báthory András király.
Szóval mentem volna szívesen, csak abban a hónapban éppen nem értem rá, aztán meg valahogy elfelejtődött a dolog. Kérdeztem Nikolettát, hogyan jutok oda, mennyi a jegy, és hol tudnék megszállni, mert hát nem vet fel a pénz, és ezt finoman jeleztem is neki. Nikoletta biztosított afelől, hogy amennyiben szándékaim komolyak, és tényleg szívesen meglátogatnám, úgy küld értem egy űrhajót, egy kristálymeghajtású, henger alakú űrhajót, amivel hat óra alatt oda is érek, és egy fillért sem kell költenem rá. Ahogyan a szállásra sem, édesapja boldogan a rendelkezésemre bocsát egy gömbházat, mert ő is olvasta az interjút a Heves Megyei Hírlapban, és ő is nagyon szimpatikusnak talált, azt az egyet leszámítva, hogy ritka az arcszőrzetem, és nemhogy bordó, de semmilyen bocskaival nem rendelkezem. De üsse kő, írta Nikoletta, kapok majd egy bocskait, a szakállról pedig nem beszélünk.
Hat óra, ez igen, gondoltam magamban és rögvest utánanéztem a Föld–Szíriusz távolságnak, amely 8,6 fényév, tehát, ha egy fényév 9,46 billió kilométer, akkor az én egyáltalán nem megbízható számításaim szerint az 82,56 billió kilométer. Ez azt jelenti, hogy a kristálymeghajtású űrhajó ezermilliárd valahány-százmillió kilométeres sebességgel száguld a Szíriusz felé. Ekkor kicsit elbizonytalanodtam, nem szeretek én ennyire sietni. Írtam Nikolettának, hogy talán mégis van valami dolgom, de akkor meg már késő volt, válaszul kaptam, hogy az űrhajó ott vár engem a Lehel utcában, a Nyírő Gyula Kórház kertjében, ne csináljam már, nemrég hozatott egy kosár friss gyümölcsöt a legjobb turul zöldségestől, induljak el, győzzem le a félelmeimet, meglátom, jól fogom magam érezni.

Így hát erőt vettem magamon, és elvillamosoztam a Nyírőbe, felszálltam a kristályűrhajóra, és bő hat órával később már ott ittam a gyümölcsturmixot a gömbházam teraszán Nikolettával. És ahogy ültünk abban a csendben, és a felkelő Szíriusz B fényében felénk lovagló Rákóczi Györgyöt, az aranykor szakrális királyát néztük, hirtelen olyan nyugalom és béke szállt rám, amit már nagyon rég nem éreztem. Mondtam is Nikolettának, hogy nekem elegem van ebből a világból, én nem bírom már idegekkel, egész egyszerűen unom az egészet. Unom, hogy állandóan olyasmikkel kell foglalkoznom, amik a legkevésbé sem érdekelnek, nem akarok tudni róla, nem akarok beszélni róla, nyugton és békében szeretném csinálni végre a dolgomat, és nem érdekel ez a rengeteg elmeháborodott körülöttem. És akkor Nikoletta azt mondta, hogy csitt, majd az ajkamra szorította a mutatóujját, és megcsókolt.

Megjelent a 2012. május 13.-i lapszámban

Vasárnapi Hírek