Home Publicisztikák

Rontásvizsgálat

– Jó napot, Zoltán, segítsen rajtam, Mária vagyok!
Szombat délelőtt van, a televíziót kapcsolgatom. Hagymát pucolok. Nem sietek, alapos munkát akarok végezni, ezért ültem le. Ahogy meghallom Máriát, felnézek. Ha az ember egy Máriától azt hallja, hogy bajban van, akkor figyel. Megáll a kés a kezemben.

Zoltán világosbarna ingben ül egy asztalnál. Alatta a felirat: Z. Zoltán, rontásvizsgálat. Zoltán kopaszodó negyvenes. Úgy néz ki, mint egy buszsofőr, és ezt nem azért mondom, mert jól hangzik, hanem, mert Zoltán valóban úgy néz ki. Előtte három pohár. Egy piros, egy zöld, egy fehér. A jobb füle melletti kis ablakban a hívásokat váró kollegái fotói váltakoznak. Az ember ilyenkor gondolkodás nélkül továbbkapcsolna, de hát közeleg a szeretet ünnepe, és Mária bajban van.
– Kérem akkor a születési dátumát, kedves Mária.
– Igen, Zoltán, máris mondom. 1956. november 5.
Szép dátum, gondolom magamban. Zoltán is úgy gondolja. Felírja a dátumot egy cetlire, és fölé emeli az ingáját. Az inga lóg, mi mást is tehetne, ha egyszer lógatják, Zoltán kénytelen kicsit megmozdítani, de ezt persze nem látja senki.
– Mária, határozott igennel felel az ingám, méghozzá egészségügyi gondokat jelez. A cigánykártyám segítségével máris kiderítjük, hogy ki okozta ezt a rontást, honnan származnak ezek a negatív energiák… Igen. Egy idősebb hölgy okozta ezt a problémát, aki az utcájában lakik. Vágok a mágikus fonalamból és elkötöm – mondja Zoltán, majd fogja a fonalát, felemeli, hogy jól láthassuk és köt egy csomót rá. – Most már minden rendben, lesz. Köszönöm, hogy hívott.
Mária nem válaszol. Nem is tudna. Már rég nincs a vonalban, már akkor lekapcsolták, amikor megadta a születési dátumát, hogy utána ne tudjon vissza pofázni. A tévé előtt ülő Máriák ennyit látnak az egészből, hogy Mária és a többiek kevesebb, mint egy perc alatt végeznek, az a párszáz forint ( bruttó 315/perc) meg mit számít már. Hogy előtte mennyit kell várakozniuk, míg végre beszélhetnek Zoltánnal, azt nem látják. Én sem látom. Én csak azt látom, amit eddig nem vettem észre, hogy mindez az RTL Klub-on megy. Az ország legnézettebb csatornáján. Amíg a következő hívásra várunk, én fogom a hagymát, elnevezem Zoltánnak és egyetlen mozdulattal kettéhasítom a vágódeszkámon. Zoltán elcsendesedik. Szuggerálja a kamerát.
– Mit nézel Zoltán – kérdezem.
– Ne ölj!
– Te meg ne lopj, Zoltán.
– Én azért vagyok itt, hogy segítsek.
– Igen?
– Igen.
– Akkor miért nem veszed le a rontást Botswanáról?
– Kiről?
– Mindegy. Nem zavar, hogy kihasználod az egyszerű emberek nyomorát, hogy ne buszt kelljen vezetned, te faszjancsi?
– Senki sem kényszeríttette őket arra, hogy felhívjanak. Aki ilyen hülye, az megérdemli.
– És mitől lesz ilyen hülye, Zoltán?
Anyagiak, párkapcsolat, egészség. Ez az a három terület, ahol Zoltán otthonosan mozog az ingájával. Kidolgozott egy különlegesen egyedülálló módszert – mondja.
– Ha nem látja a kiutat, ha sok a gond, ne hezitáljon. Hívjam a Zoltánt, ne hívjam a Zoltánt? Ne hezitáljon, abszolút ne tegye. Azért vagyok itt, hogy segítsek. És, ha jót akar magának, akkor a rontásvizsgálatot még most, 2011- ben végezze el, hogy tiszta lappal indulhasson a 2012- es év.
A többiek is várják a hívásokat: Boszy Kata, tisztánlátó. Netti, számmisztika. Babi, kártyajós.
– Jó napot, Zoltán, Júlia vagyok, 1970. szeptember 3- án születtem.
Zoltán mozgatja az ingát.
– Egy határozott igennel felel az ingám.
Júlia vonatkozásában természetesen párkapcsolati problémákat jelez az inga és a kártya. És Zoltán. Júlia életébe a rontást egy 25 és 40 közötti nő hozta el nem is olyan régen. A rontást Zoltán sikeresen elköti.
– Zoltán, figyelsz rám?
– Igen.
– Az imént, miközben óvatosan szeletelni kezdtem a hagymát egy negatív energia áramlására lettem figyelmes magam körül.
– Nocsak. Segítsek?
– Nem szükséges, tudom mi az.
– És mi?
– Te vagy az, Zoltán. És azok, akik ezt a műsort csinálják. És azok, akik ezt a műsort képernyőre engedik. Az RTL Klub vezetősége, szerkesztői, producerei. Mind- mind elmehetnek a jó édes anyjukba. Tudod mit csinál most Mária? Örül. Örül, hogy átverték. Utolsó tolvaj gazemberek vagytok, mindannyian. Bűnözők. Ellopjátok a lelküket, a hitüket és a pénzüket.
– Hajni vagyok, 1956. augusztus 14- én születtem.
– Hajni, jó hírem van, nincs rontás. Minden a legnagyobb rendben van rontásügyileg, de azért azt javaslom, hogy félévente ellenőriztesse a dolgokat a bántó energiacsomagok miatt.
Zoltán kezd fáradni. Sokat kivett belőle a gyógyítás és a látás. Azt mondja, hogy csak ma tud segíteni, és már nincs sok idő. Megnézem a tévéújságot. Zoltán legközelebb hétfőn rendel. Vasárnap kivételével minden áldott délelőtt megszólal több millió háztartásban, mialatt a Máriák a hagymát pucolják és várják haza párkapcsolati válságba sodródott gyermeküket, beteg férjüket vagy apjukat.
– Jó napot, Zoltán, Ibolya vagyok.
– Hallgatom a születési dátumát, Ibolya.
– Igazából az édesapámról szeretnék kérdezni. Józsefnek hívják és 1923. április 24- én született.
Zoltán – meglepetésre -, egészségügyi problémát talál. Hogy a rontás honnan, kitől és miért érkezett, azt nem tudjuk meg, de Zoltán meg tesz minden tőle telhetőt. Vág egyet a fehér színű mágikus fonalából és elköti a rontást.
– Te, Zoltán.
– Igen.
– Tudod ki ez a Józsi bácsi?
– Honnan tudnám?
– Józsi bácsi az a beteg öregember, akire, – ha lemész vidékre -, azt mondod, hogy hát ezek a vidéki emberek ezek mások, ezekből még nem veszett ki az emberség. Közvetlenek, nyitottak, szeretetreméltóan naivak és tisztességesek. Az utolsó szelet kenyerüket is megosztják az emberrel. Ilyeneket mondasz, Zoltán. Aztán ülsz a verandájukon, iszod a pálinkájukat, eszed a hurkájukat és boldog vagy, mert kaptál valamit az élettől. Ő a Józsi bácsi. És ennek a Józsi bácsinak a pénzét lopod, te utolsó szarházi.

ujlipot.net

2013-02-06